Van egy téma, amit nagyon régóta halogatok, igazából a hátam közepére nem kívánok erről írni, de az elmúlt 2 hét kiverte már a biztit. Mindezt csak azért osztom meg ilyen prózai formában, hogy ne gondoljátok, ez a vesszőparipám.
Ez pedig nem más, mint az öltözködés.
Van az úgy néha, hogy egyszerűen nem jön az ihlet. Nem azért, mert az élet, vagy épp a gondolatok változtak volna. Egyszerűen csak jobban, vagy inkább csak többet kommunikálok befelé, magam felé, mint kifelé. Na azért nem kell aggódni, nem fogok magamba fordulni!;)
Ismét itt vagyok viszont, és egy olyan dolog fog most megtörténni, ami eddig nem nagyon történt meg itt a blogon. Egy nagyon személyes témában egy nagyon meghatározó bizonyságot osztanék meg veletek.
Mikor tavaly augusztusban kiköltöztem Németországba, még nem tudtam, max terveztem, hogy mikor fogok végleg hazaköltözni. Nos, a hazajövetelem megtörtént március közepén, azóta itthon élek, és nagyjából teljesen átalakult az életem, sok területen radikális változások következtek. A változások jók. Előre viszik az embert, sokszor olyan esetben is, amikor látszólag, és emberileg úgy tűnhet, visszalépett.
“Nagyon kíváncsi vagyok, milyen végkövetkeztetésre jutsz!” Ezt az üzenetet kaptam a minap. Valahogy egyértelmű volt számomra, hogy ezzel az egy mondattal a blog mostani témájára utal a küldő. Elgondolkodtam. Lehet jutni egyáltalán végkövetkeztetésre? Gyanús, hogy nem. Hisz oly sok minden van, ami alapján valamire azt mondhatjuk, hogy ez jó, helyes. Hol van akkor az igazság?
Hallottam egy történetet, ami megragadta a figyelmem. Egy afrikai törzsben történt meg az eset. A törzsben az volt a szokás, hogy ha egy férfi meg akart nősülni, keresett egy hajadon lányt, elment az apjához, és felajánlott anyagi javakat cserébe, hogy hozzá adja a lányát. Gyakorlatilag ‘megvette’.
A minap egy kedves ismerőstől kaptam egy linket. Méghozzá lány ismerőstől! Öröm, hogy vannak Istennek leanyai, akiket szintén foglalkoztat, hogyan lehet ezt a keresztények által sok esetben túlkomplikált élethelyzetet lazán, de mégis kellő mélységben megélni. Ebben a linkben találtam az alábbi gondolatok jelentős részét, amik hasznosak, és építőek, így olvassátok!
Mikor legutóbbi a legutóbbi post elkészült, megígértem, hogy a lányoknak külön írok majd, és ezt tényleg így is terveztem, de néha muszáj felül írni az elképzeléseket. Nah persze nem maradok adós, de ez a mai post kicsit rendhagyó lesz. Van egy jóbarátom, aki szintén jó ideje vezet blogot, és igen ajánlom az olvasását. A mostani vonalvezetésbe pedig teljesen beilleszkedik 2 postja is. Ezért engedjétek meg, hogy kicsit más tollával is ékeskedjek.
Tegnap egy nagyszerű délutánt tölthettem együtt közel 1oo férfi társammal együtt. A délután apropója a férfi jellem fejlesztése, tanítása, és egy férfias közösség építése volt. A téma pedig: ‘A hódító’
Nagyon sok minden elhangzott ott, esélyes, hogy később fogok írni a témában kimondottan a férfiakat megszólítva, de most valami másról szeretnék megosztani pár gondolatot. Ma nem igei gondolatokat akarok boncolgatni, hanem meglátásaimat, tapasztalataimból kialakult véleményemet szeretném megosztani veletek a hódítás témájában.
Van az úgy, hogy az emberből valami kikívánkozik. Szeretné valakinek elmondani, vagy leírni, vagy csak kimenni oda, ahol senki nem lát, és hall, és csak elmondani Istennek a gondolatait. Valahogy így vagyok én is az elmúlt 1-2 napban, és ebből fakadóan a blog folytatását is előrébb hoztam a szokásosnál, mert úgy érzem, szinte muszáj leírnom ezeket.
Régen írtam sajnos, de most ismét eljött az ideje. A szünet oka egészen egyszerűen az élet. Évek óta nem volt annyira intenzív hónapom, mint ez a március. Azt hiszem sok szempontból emlékezetes marad az életemben. Változott a kapcsolati hálóm, változik a munkám, és amire vártam, - és örülök, hogy mások is várták-, végre hazaköltöztem Németországból! Technikailag még visszamegyek holmikért, de vége, ennyi volt. Változott a szolgálatomban való elmélyülésem, és némiképp a területe is, de ennek kell egy kis idő, hogy ki tudjon bontakozni. Ez a hónap nem csak a tavaszt hozta a valóságban, hanem az én életemben igazi kertészkedés zajlott/zajlik. Isten, és az élet felszínre hozott dolgokat, amik eddig el voltak rejtve, más területeken pedig vetettem, és hiszem, hogy le is fogom aratni a gyümölcsiet, hisz ’ki mint vet, úgy arat’ :)
Őszinte leszek, nem igazán kedvelem az olyan napokat, amikor valamit kitüntetett figyelemmel ünneplünk. Miért csak akkor, és máskor miért nem, miért úgy, stb. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jönnek fel bennem. Ilyenek az anyák napja, valentin nap, és igen, ilyen a nőnap is. Mégis megünneplem én is ezeket, mégpedig azért, mert igenis ünnepelni jó! És igen, ezek az apropók alanyai megérdemlik az ünneplést!
Kedves nők! Szeretném kifejezni őszinte hálámat, és örömömet azért, hogy vagytok. És azért amilyenek vagytok. Néha persze lehetnétek egyszerűbbek, de még így is azt mondom, hogy hála értetek. Kérésem is van! ;) Maradjatok meg nekünk férfiaknak! Az ige azt mondja, hogy “a nő a férfiért van…” Jó, ha ezt mindannyian megértjük. Mi férfiak nők nélkül bizony lényegesen kevesebbek lennénk és a nőknek köszönhetjük, hogy az életünk ki tud teljesedni. És igen, ezt élvezzük, és köszönjük! Ragozhatnám, csavarhatnám még jobbra-balra, de a lényeg benne van ebben a rövid mondatban is:
Köszönöm, hogy vagytok!
Volt már úgy veletek, hogy feltettétek a kérdést magatoknak: Most mi van? Valószínűleg igen. Ilyenkor sok esetben a tények, a körülmények azok, amik tisztázni tudnák a helyzetet, és választ adhatnának a kérdésre. Vannak esetek, amikor valami más összetevő hiányzik a képletből.
Most indíthatnék valami frappáns kis gondolatmenettel, ami a mostanában boncolgatott témához illeszkedik, de ami most eszembe jut jelen hangulatomban, hogy az élet szép! Rengeteg mindent kaptunk, és kaphatunk az élettől, egyedül attól függ, hogy mi mit teszünk azért, hogy ezeket a szép dogokat előhozzuk. Nos, én azt mondom, tegyétek meg ti is, mert az élet jó, az élet szép, és legyen bármiyen a körülményed, igenis élvezheted! Így kaptuk Istentől, és ezért hála Neki.
Legutóbb elkezdtem már boncolgatni néhány aspektust a jegyességről, és ezzel szeretném folytatni is. Viszont úgy döntöttem, hogy rövidebb postok lesznek, amik könnyebben emészthetőek.:) Köszi a visszajelzéseket! ;)
Szal a mai megközelítésem a jegyességhez egy manapság szintén sok sebből vérző folyamatról szól. Nem vagyok szakértője a témának, ezt előre szeretném bocsájtani, csupán a tapasztalataim által kialakult képet szemléltem mikor erről elmélkedtem, és ennek függvényében születtek új gondolatok. Biztosan lesznek, akik vtába is szállnak majd a leírtakkal, tegyétek is meg nyugodtan, hisz ez nem szentírás, amit én itt leírok ;) A téma legfőbb kiindulása az az ige, ami a ……….van megírva, miszerint "a nő feje a férfi, amiképpen az egyház feje a Krisztus" Ez az ige gyönyörüen bemutatja ismét azt a képet, hogy mennyire ugyanúgy látja Isten a férfi-nő kapcsolatot, mint az Isten-egyház kapcsolatát. Igenám, csakhogy manapság bizony elég sok nőben vélem felfedezni a feminista gondolatokat, természetesen soha sem kimondva, hiszen ők ilyet nem tennének. Csak valahogy mégis mindig oda lyukad ki a történet, hogy nekik bizony keményen helyt kell állniuk, és határozottnak lenni, merthogy milyen töketlenek a mai fiúk. És itt gyorsan szeretném is megragadni a lehetőséget egy kis leszúrásra. Mégpedig a srácoknak. Ugyanis az a legszomorúbb, hogy a lányok ezen kijelentésével sajnos sokszor nem tudok vitába szállni, mert igazuk van abban a részben, ami a férfinépet érinti, max annyit mondhatok, hogy szerencsére vannak kivételek. Ugyanakkor ez nem feltéten kell azt jelentse, hogy ennek így is kell maradni egy kapcsolatban is. Márpedig sajnos elég gyakran találkozni ezzel. Mármint, hogy a nő nem akarja az életében a nadrágot szoknyára cserélni, csakhogy egy képpel szemléltessem, mire gondolok. :) Épp ezért tartom fontosnak, hogy erről is legyen szó. Nos a tények makacs dolgok, Isten rendelkezéseinek célszerű engedelmeskedni, ha boldog életet akarunk élni. Ez alapján pedig a nőnek-ha tetszk a felállás,ha nem- a férfi igenis feje. Itt szokott bejönni sajnos sokszor egy tévkép mindkét félnél. A lányok gyakran ezt úgy élik meg, hogy valaki be fogja szabályozni az életüket, és megmondja nekik a frankót állandóan,stb, és ők köszönik ebből nem kérnek. A fiúknál megfigyelhető dolog pedig, hogy úgy érzik, végre valaki 'főnöke' lehetnek. Szeretném elmondani, hogy mindkét hozzáállás alapjaiban hibás. Mégpedig azért, mert ahhoz, hogy megértsük, hogy találta ezt ki a Jóisten, csak meg kell nézzük azt, hogy miként áll Isten az egyházhoz, és mit vár el. Nemes egyszerűséggel annyi van, hogy Isten kitalált egy rendszert, ami alapján úgy alkotta meg a férfit, hogy Őhozzá hasonló legyen. A férfi sokkal egyszerűbben, higgadtabban, és reálisabban képes irányítani. A nőt pedig úgy alkotta meg, -ahogy a Mózes 2:18-ban olvasható- hogy "szerzek néki segíőtársat, hozzá illő" legyen. Ezt úgy tudnám szemléltetni, mint egy puzzle. Ahol mondjuk a férfi az egyik kirakó, a nő a másik, és nyilván két 'bütykös' darab nem tud összeilleszkedni. A segítő társ pedig mindig valaki olyan mellett van, aki vagy a főnök, de mindenképp ő az, aki az adott dolog vezérfonalát irányítgatja. Ezzel lehet vitatkozni, de az ige nem hazudik. Nézzük meg ebben továbra is az igét. Ahhoz viszont, hogy a menyasszony/egyház odaálljon a vőlegény elé azt írja az ige, hogy szeplőmentesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy tökéletes, teljesen felkészült a házasságra. Ehhez pedig az kell, hogy fel tudjon növekedni, ki tudjon fejlődni benne a vőlegény jelleme, karaktere, stb. Isten azért adott törvényeket, hogy jobbá, ha úgy tetszik, Istenhez hasonlatosabbá válljon az ember általa. Jézus azért jött, és lett megváltónk, azért tett áldozatot, hogy ezáltal is közelebb kerülhessünk az Atyához, és azért terelgeti Isten az életünket, hogy minél közelebb kerülhessünk Őhozzá, és a célunkhoz. Nos, nincs ez másképp a párkapcsolatban sem. A férfi nem azért vezeti, és kell, hogy a nő feje legyen, mert így kiélheti uralkodói hajlamait, hanem azért, hogy alap, támasz, és segítség legyen a nőnek abban a folyamatban, ami ezt a felépülő pályát jelenti. Ez igaz a kettejük kapcsolatára is, és igaz az Istennel való egyéni, és közös kapcsolatukra is. Mondhatjátok, hogy oké, de a férfi sem tökéletes…sőt. Igen, ebben igazatok van, de ezért fontos, hogy olyan férfiak legyetek, és ti lányok olyan férfinak mondjatok igent már a kapcsolat elején is, akiben látjátok azt a növekvő pályát, és támaszt, akire lehet építeni. Aki biztonságot ad, és nem csak érzelmeket. Aki alapot készít ahhoz az úthoz, ami egy életen át tart. És srácok, nekünk pedig ez a feladatunk. Kell, hogy erre felkészültek legyünk, mire eljön az ideje. Ez az út sajnos egy élet munkája, szal nem tudom azt mondani, hogy melyik az a pont, aminek meg kell lenni mondjuk jegyesség ideje alatt, vagy minek kell meglenni házasságkötéskor, hisz nyilván egyik fél sem lesz tökéletes. A célnak, az iránynak, és az erre való törekvésnek viszont stabilnak kell lenni bármelyik szinten legyen is a kapcsolat. Mindezt ha meg tudjátok valósítani egy fantasztikus szabadság fogja jellemezni a kapcsolatot, és egyik félben sem fog kialakulni tévkép a vezetéssel, vagy a 'ki hordja a nadrágot'-al kapcsolatban, mert mindkét fél örömét leli majd ennek megélésében. A férfi mellett a nő ki tud teljesedni, kivirágzik, és egy csodálatos, semmi által nem pótolható társa lesz a férfinek. A férfi pedig mindehhez olyan alapot ad, amiben a nő megtalálja az élet örömeit, boldogságát. És természetesen fontos rész az is, hogy együtt szolgálják Istent elsősorban az életükkel, másodrészt pedig az elhívásukban. Így tudnak kiteljesedni, és ketten eggyek lenni. És ez az Isten terve kedves barátaim! :) És az Ő terve jó! Munkálkodj rajta, és meglátod, mennyi áldásban lesz részed! ;)
Life is hard…but life is good!!! :)
Legutóbb azzal a gondolattal fejeztem be a postot, hogy van valami 'kis' segítség abban, hogy mégis hogyan, és miként élhetjük meg legjobban a jegyesség időszakát. Korábbi postokban már igyekeztem rávilágítani arra, hogy Isten milyen rendszert, sorrendet képzelt el egy férfi-nő kapcsolatba. Ennek a rendszernek nem része a mai kultúrában kialakult 'járás' intézménye. Kedves olvasóm ez akár tetszik, akár nem, ha Isten eredeti rendszere szerint szeretnél eljutni a házasság intézményéig, akkor a járást mellőzd, vagy a lehető legrövidebb időszakra szűkítsd le. Hogyan lehet akkor mégis ezt csinálni? Kedves barátom a legfontosabb ahogy nekiállsz ennek a területnek, hogy felejts el minden tradíciót, megszokást, elvárásoknak való megfelelést, mert ha ezeknek akarsz majd megfelelni, akkor egy rossz, emberek által kialakított, minden személyes, és szabad érzést nélkülöző rendszerben fogod megélni a párkapcsolatodat. Amennyiben szeretnéd mindezt egy szabad, Isten szerinti módon megélni, kedves barátom ennek egy módja van, hagyatkozz az igére. Ugyanis az ige szabaddá tesz, és szabaddá teszi azokat a területeket is, amelyeket ennek rendelsz alá. Szabad leszel a rossz elvárásokkal szemben, szabad leszel az érzelmi kiszámíthatatlanságtól, és minden problémából, és nehézségből (mert lesznek ilyenek, csak a mesében, meg a filmekben nincsenek) győztesen jöhettek ki.
Amennyiben olvastad már a bibliából az újszövetségi könyveket, igen gyakran találkozhatunk azzal a képpel, amit a II korintus 11/2-ben Pál is ír, miszerint "eljegeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen szüzet állítsalak a Krisztus elé". Ez a kép nagyjából végig követi az egész újszövetséget. Konkrétan arról van itt szó, hogy mi, kersztények, és a belőlünk felépülő egyház Krisztus menyasszonya vagyunk, Ő a vőlegény, aki ránk vár. És mikor a nagy találkozás létre fog jönni, tulajdonképpen az lesz az esküvő. Nos, tulajdonképpen ezzel a képpel be is fejezhetem a kis sorozatomat, ugyanis ennél többet, jobbat, mint ahogy az ige ír erről a kapcsolatról nyilván nem tudok mondani. Ebben benne van minden egyes iránymutatás, vezetés, intás, óvás, jótanács, ami a jegyességhez szükséges lehet. Ha az induló gondolatunkhoz visszatérünk egy pillanatra, akkor világosan láthatjuk, és nagyon fontos megértenünk, hogy ez az első olyan forma, ami nem egy emberi forma, hanem az Isten által létrehozott, és az ige által preferált kapcolati forma nő, és férfi között. Ez után célszerű először kicsit általánosságban szemlélni a képet, majd egyre aprólékosabban tanulmányozni az adott élethelyzeteket. Elsősorban azt kell meglátnunk, és megérteni, hogy mi, és miért van jegyesség. Ahogy én megértettem a jegyesség egy lány, és egy fiú között létrejött kapcsolati forma, amelynek egyértelmű célja, és feladata, hogy ennek keretein belül felkészüljenek a kettejük között, későbbiekben megkötendő házasságra. Ez ismét egy olyan dolog, ami feleslegessé teszi a járás intézményét. Igen ám, de szinte hallom a visszacsengő kérdéseket, miszerint akkor egy kapcsolatot azzal kell kezdeni, hogy eljegyzek valakit? És mi van, ha közben rájövünk, hogy mégsem ő lesz az a bizonyos nagy Ő? :O Erre a válaszom elég egyszerű: nem tudom. Nem mondom én sem, hogy valakit meglátsz, megtetszik, akkor az első lépésed az legyen, hogy veszel egy gyűrűt, letérdelsz elé, és megkéred a kezét. Esélyes, hogy "nem" lesz a kapott válasz. Nyilván meg kell ismerni bizonyos szintig a másikat, kell, hogy ki tudjon alakulni a szimpátia, amihez kell egy kapcsolati forma. de az ige alapján nem azt látom,hogy a járás előfeltétel lenne, hogy egy jegysség megköttethessen. Ez szintén egy kultúrálisan kialakult rendszer, hogy ez szent, és sérthetetlen. Kedves barátom, hadd hívjam fel egy apró észrevételre a figyelmed. A szövetséget, vagyis a visszavonhatatlan, és elszakíthatatlan kapcsolatot a házasság megkötése jelenti. Én speciel sehol nem találtam az igében egyetlen helyet sem, sőt még utalást sem arra vonatkozóan, hogy a jegyesség nem felbontható kapcsolati forma. Ez alól egy kivétel van az ószövetségi törvényekben, nevezetesen, ha szexuális elesés történik a két fél között, és ebben az esetben a válás sem engedett meg semmilyen okból. Tehát ha nem a tradíciókat nézzük, miszerint a jegyességre úgy tekintenek az emberek, mintha felbonthatatlan szövetség lenne, akkor az ige alapján azt mondhatom, hogy a jegyesség 'mindössze' felkészülés a házasságra. Nyilván ez jelzi, és kell, hogy jelezze egymás, és a külvilág felé is, hogy egységben, és egyenes útként látják a házasságot maguk előtt a fiatalok. A legtöbbet sajnos ebben is a rossz tévképzetek, és az emberi hozzáállások tudnak rombolni. Nevezetesen a "mit szólnak majd az emberek, ha felbomlik a jegyesség", és hasonló gondolkozások. Kedves barátom, ha valakivel járás stádiumában szakítasz, akkor semmivel sem történt más, mintha jegyességet bontottál volna fel, csupán az egyik forma egy emberi, a másik pedig egy Isteni rendszer. Én speciel jobbnak tartom az Istenit. :) Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én most itt a egyességk felbontását jó dolognak tartom, szeretném világossá tenni, hogy nem! Az egész képet kell látnunk egyben. Ami ott indul, hogy eleve egy vezetés alapján indul el a kapcsolat. Szóval nehogy azt gondoljátok, hogy minden lányt el lehet jegyezni, mert utána úgyis felbontható a jegyesség! A nagy túrót! :P :) Nagyon fontos, hogy kellő alapja legyen minden egyes lépésünknek ezen a területen is.
A következő lépcső, amit látnunk kell, és érdemes, az a jegyesség útja. Ha belegondolsz, mennyi féle megtérésről hallottál/olvastál csak a személyes környezetedben, hamar rájössz, hogy ugyanígy a kapcsolatok/jegyességek is sokféleképp indulhatnak. Van, aki nagy bűnökől jön, hatalmas erővel érinti meg az Isten, és pillanatok alatt hatalmas változások mennek végbe az életében. Ezt kivetítve a jegyességre, kb. a szerelem első látásra kategóriáját meríti ki. Vannak, akiknek hosszú idő az az átformálódó szakasz, amíg oda jut, hogy Istennek adja az életét. Ez kivetítve a lassú víz partot mos esete. Fontos meglátnunk, hogy mint ahogy a megtérést is egy döntés billenti át, a kapcsolatban is a döntés lesz mindig az a pont, ahol átbillennek a dolgok. Milyen sok olyan embert látunk, ismerünk, akik kapnak Isteni érintéseket,stb, de nem képesek dönteni. Ők nem is részesülnek az Isten országából. Ugyanígy mennyi fiatalt látunk, akiknél fellángol a szerelem, majd szépen ki is alszik. Ezeknek sem lesz házasság a gyümölcsei. Szóval fontos látnunk, hogy a döntésen mennyi minden áll, vagy bukik. Hiába várjuk, hogy majd ha csodákat tapasztalok meg/majd ha érzem, hogy szerelmes vagyok…amíg nem döntesz, nem leszel a részese. Aztán következő lépcső a dologban amit fontos látnunk, és kezelnünk az érettség. Mint ahogy egy friss megtért is küzd bizonyos dolgokkal még, és fokozatosan ért meg többet az Isten/vőlegény működéséből, ugyanígy nem várhatjuk el, hogy minden klappoljon egy kapcsolat elején sem. Idő kell, amíg a két ember összecsiszolódik. Hiszen előtte 2o-25 évet egyedül,más gondolkodással éltek, és most egymáshoz kell csiszolódniuk. Az ige a megtérőknek azt mondja, hogy "változz meg a te gondolkodásmódod megújulása által". Gondolom ez nem igényel különösebb magyarázatot. Kell, hogy a felek tudatosan akarjanak változni a gondolkodásmódjukban egymáshoz. Természetesen az ige tükrében.
Igen sok gondolat van bennem még ezekkel a lépcsőkkel kapcsolatban, de nem akarom, hogy egyszerre túl sok gondolattal fárasszalak titeket, ezért hagyok a következő postokba is! :) Másrészt pedig tudom, hogy ezek a gondolatok néha talán mélyen felforgatják az ember szántóföldjét(csak hogy a múltkori képnél maradjak), de jó, ha tudjuk…jó gyümölcsöket, és bőséges aratást csak a jó földbe hullott mag fog teremni. Ha szikár talajt hagysz…a gyümölcsöket is ennek függvényében reméld! Eredményes szántást! ;)
Life is hard…but Life is good!!! :))
Volt egy srác, akinek új gondolatai alakultak ki, és idővel úgy gondoltam, hogy mindezt megosztja másokkal is. De mint ahogy nála is több hónapos folyamat eredményeképp alakultak ki, sajnos a publikálás is igen hosszadalmasra sikeredett. Nos, ez a srác én vagyok. Mindenkitől elnézést kérek az újabb szünetért. Tudjátok ez egy nagyon hálátlan téma. Mert bár mindenki foglalkozik a témával vagy ilyen, vagy olyan módon, igazán nem nagyon merünk belemenni a dolgok mélyére. Mert ez a folyamat egy mélyszántás. A szántásnak pedig van néhány nehézsége. A kése éles és vág,felforgatja a talaj egészét, felszínre hoz dolgokat, amik esetleg kevésbé tűnnek szépnek. A szántás nagyon nehéz munka, nem lehet fél gőzzel csinálni, megizzad vele az ember, mire elkészül, de a szántás lényege, hogy így készíthető el a legjobb táptalaj a mag számára, amely aztán bőséges gyümölcsöt terem. Nos kedves barátom, ha szeretnél ezen a területen gyümölcsözni, érdemes mélyszántást vágezni. Mégha néha hosszadalmas is a művelet. :)
A párválasztásról nehéz irni, mert ahány eset, annyi féleképpen megy, és mehet végbe a folyamat. Viszont van egy dolog, ami mégis nagy segitseg lehet abban, hogy miként is éljük meg ezeket az időket, mi az, ami előbbre viszi az életünket, és ezzel együtt a kapcsolatunkat, és mi az, ami nem. Az egyik dolog amit megértettem, hogy mivel a bibliában sehol nem olvasunk járásról, ezért ezt a format valószinűleg Isten sem annyira preferálja. Innentől kezdve mi alapjan mondhatnám akár én, akár bárki, hogy járás ideje alat ez, meg ezt engedi az ige. Szerintem ezt nem is érdemes nagyon tovabb boncolgatni. Olvasunk viszont elég sokat jegyességről. Ehhez tudni kell, hogy anno nem az volt a bevett szokas, hogy nézelődünk, ismerkedünk, és majd aki megtetszik, annak elkezdünk udvarolni, jön a járás,stb. Annak idején már gyerekkorban, sokszor szinte csecsemő korban megegyeztek abban, hogy az én gyerekem eljegyzi, és mikor felnőtte válik, majd elveszi a lányodat. És ehhez a legtöbb esetben tartották is magukat. Hozzáteszem, hogy az ortodox zsidók, és sok más kultúrában ez a mai napig is így műküdik, személyesen is ismerek ilyen házaspárt, és azt kell mondjam, hogy boldogabb házasságot látok köztük, mint sok, európai normák szerint kötött házasság. Akár keresztények között is. Ennek ellenére nem gondolom, hogy ez lenne a követendő út számunkra. Főként mivel nagy valószinűséggel szüleink nem igértek oda minket senkinek gyerekkorunkban, enélkül pedig pedig igen nagy bukta lenne. :) Erre az esetre egyébként nagyon jó példa a bibliábol Izsák es Rebeka esete. Izsák ugyanis úgy kötött vele házasságot, hogy még csak nem is látta az arcát. hát azért kiváncsi lennék, ki az, aki ezt ma bevállalná…én tuti nem :) És mégis azt írja róla az ige, hogy "és igen megszerette őt…" Szal működhet ez is. Itt igen rövid jegyessegről beszélhetünk, leginkabb semmiről(max néhány nap lehetett amíg felkészültek az ünnepségre.(Merthogy ünnepelni azt nagyon tudnak a zsidók, nem véletlen, hogy pl egy esküvő náluk van, hogy egy hétig tart:))) )
Aztan olvasunk egy másik esetről is a bibliában ami már talán közelebb áll hozzánk, a mi felfogásunkhoz. vagy csak szeretném, hogy így gondolkozzunk. Mégpedig Izsák fiának, Jákóbnak az esete. Ő ugyanis egészen más módon szerzett magának feleséget. Rádásul kapott is mindjárt kettőt, noha nem feltétlenül ez volt az eredeti terve. Szóval lényeg a lényeg, őneki megtetszett egy lány, és annak rendje és módja szerint ment a lány apjához, hogy elkerje a lánya kezét. És ezért cserébe vállalt 7 év szolgálatot az apa gazdaságában. Szóval nem az volt, hogy figyelj, van elég vagyonom, hisz apám is jelentős vagyonnal bír, add nekem a lányod, mert tudok gondoskodni róla. Sőt! Abban az időben az is szokás volt, hogy a lánnyal együtt hozomanyt kapott a ferfi. Ezzel szemben Jákóbnak annyira tetszett a Ráhel, hogy nemhogy ő kapott volna, hanem meg ő vállalt önként(nem az apa kérte) szolgálatot. Hozzá teszem továbbá azt is, hogy Jákób ekkor már kb. 40 éves volt, szóval nem egy tiniszerelemről beszélgetünk, hanem érett férfiemberről, aki akkor már tulajdonképpen rég átlépte azt a kort, amikor abban az időben házasodtak a férfiak. Ő mégis önként vállalt további 7 év önmegtartoztatást, mert annyira fontos volt neki a Ráhel, és annyira tetszett neki, annyira értekesnek tarotta, hogy ezt simán vállalta érte cserében. Ennek is van egy szerintem igen komoly üzenete. Mégpedig hogy az igazi szerelem az türelmes, és ha biztos lábakon áll, akkor nem kell attól félni, hogy "jajj, es mi lesz, ha közben máshoz megy hozzá,stb. " , mert ha az Úrtol van egy kapcsolat, akkor az hosszan is tud várni akár. Ráadásul abban az időben nem is nagyon lehettek együtt a nők a férfiakkal, úgy értem hogy nem voltak kettes randizgatások, séták,csillagnézsek,stb..a-a. Szinte plátoinak volt nevezhető a kapcsolat aktivitása. Mégis azt írja az ige, hogy "szolgált Jákób Ráhelért hét évet, és csak néhány napnak tetszék neki…"szóval, ha van motiváció, és szerettek valakit, tudjátok, hogy az Úrtol van, akkor érdemes várni. Ráadasul mai szóval mondva meg is szívta Jákób rendesen mert az após becsapta, és az idősebb lányt adta hozzá a hetedik év végen, és újabb hét évet kellett szolgálnia azért, hogy megkaphassa Ráhelt is. Igaz, ekkor már elvehette a hét év elejen. De akkor is! belegondolva abba, hogy 14 évet szolgálni csak azért, hogy elvehess valakit….hát le a kalappal.
Ez a két példa is mutatja, hogy mennyire nem lehet beskatujázni ezt az egesz nősülés/férjhezmenés dolgot. Viszont egy dolognak minden esetben a helyén kell lenni. Ez pedig nem más, minthogy Isten szabályai szerint élni az életünket, neki engedelmeskedni, és cserébe olyan áldásokat kapunk ezen a területen is, hogy csak pislogunk majd. :) A post elején írtam, hogy van egy dolog, ami tök nagy segítség abban, hogy megértsünk valamit abból, hogy mi a jó, és mi nem…nah legközelebb tényleg fogok erről is írni, megigérem! Ahogy azt is, hogy most hamarabb lesz új post! :)
A házasság rögös útján való elindulás egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy állj rá készen! Ne csak talán állj rá készen…hanem legyél benne biztos! Mikor megláttam ezt a plakátot egy német kisvárosban ez ugrott be. Mennyire élem úgy az életem, hogy a dolgokat ’talán’-ként élem, vagy mennyire vagyok biztos a dolgomban. A mai legfontosabb tanácsom: ne csak ’talán’ legyél kész, hanem Legyél kész!
Az ember társas lény. Isten így alkotta meg pár ezer évvel ezelőtt. Majd rendelt, alkotott egy másik embert is mellé. Nah, itt indultak el a bonyodalmak. :) (Nem kell félreérteni, nem a nőket hibáztatom a hibákért, csak annyit jelentek ki, hogy ettől a ponttól kezdve bonyolódtak a dolgok.) És eltelt időközben bő 6000 év, és a helyzet nem javult. Nekünk, férfiaknak nap, mint nap meg kell küzdjünk a nők által kialakuló élethelyzetekkel. Feltételezem, ez a nőknél visszafelé is éppígy igaz.
Van egy tulajdonságom, miszerint valamit vagy nagyon könnyedén, és spontán módon megteszek, és belevágok, vagy épp nagyon nehezen találom meg a fogást egy adott területen. Köztes út nem nagyon létezik nálam. Nos, valahogy ez utóbbi volt a domináns akkor is, mikor nekikezdtem a párválasztás témájának boncolgatásához. Nem igazán értettem, hogy miért. Aztán ahogy foglalkoztam a dologgal, annál világosabb lett számomra az ok.
Egy igen izgalmas, mozgalmas, és egyben kihívásokkal, nehézségekkel teli folyamat, amiről egy sorozat indításaként ma írni szeretnék. Emlékszek, jó pár évvel ezelőtt, tiniként táborokban, mikor a fiú-lány kapcsolatokról esett szó, mindenki nyafogott, hisztizett, hogy minek erről ennyit beszélni, hisz „már mindent régen tudunk, a könyökünkön jön ki ez az egész téma, stb” Eltelt cirka 10 év, és azt látom, hogy mi, akik akkor „mindent tudtunk”, igen karcsú százalékban éltük meg ezt a területet sikerként. Nem arra gondolok, hogy volt/nem volt párkapcsolatunk, jelenleg épp van/nincs, hanem, hogy valójában jól, és sikeresen éljük-e meg ezt az Isten által megalkotott létformát?!
Néhány héttel/hónappal ezelőtt valahogy ismét elég intenzíven kezdett el foglalkoztatni a párválasztás, és az azutáni párkapcsolat témája. Na persze nem mintha korábban nem foglalkoztam volna vele, hisz legyünk őszinték…melyik egészséges fiatalnak ne mocorogna ott az életének rezdüléseiben a másik nemmel való foglalkozás? Azt gondolom, hogy mindenkinek. Sokkal inkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért van, hogy keresztény fiatalok igen nagy százaléka(szinte mondhatni többsége) kudarcként éli meg ezt a folyamatot, és a végén örül, ha ’ valakivel végre összejön a dolog’. Ez szánalmas. Miért van, hogy egy Isten által létrehozott, és egy igen jól megalkotott rendszer ennyire működésképtelen a mai keresztények között? Hol a hiba? Leginkább ezek voltak az alapvető gondolataim, amik kapcsán elindultam.
Beszélgettem nagyon sok lánnyal, és fiúval, kérdezgettem, hogy szerintük mi a hiba, vagy hogy egyáltalán ők hogy látják ezt, tényleg gond van? Legtöbb esetben a klasszikus válaszokat kaptam, mely szerint:
- lányok: A fiúk töketlenek! Képtelenek udvarolni, kezdeményezni, ha meg én kezdenék, akkor meg az lenne a bajuk!
- fiúk: A lányok elképesztőek! Huszonsok éves fejjel is mintha tini kislánnyal beszélgetnék. Nem háziasok. Nekik csak a tökéletes pasi a megfelelő,stb.
Nem fejteném ki ezeket, későbbi írásaimban részletesen fogok foglalkozni ezekkel is! ;) Egy szó, mint száz, ettől nem lettem okosabb egy fokkal sem. Mindkét fél a másikra mutogat, és a probléma forrásának még csak a közelébe sem kerültem. Hol fogjak hozzá? Hol keressek bármi irányt, ami legalább az én életembe helyes mederbe tereli a folyamatokat. Olyanba, ami egy valóban boldog, egy valóban jól működő családfának a gyökerébe oltja bele az igazi gyümölcsvesszőt.
Mielőtt belecsapnék a közepébe egy dolgot a korrektség kedvéért mindenképp szükségesnek tartok megosztani. Ezek, amiket le fogok írni, keresztény fiataloknak íródnak, én is, mint keresztény kaptam. Nem mondom, hogy ez az egyetlen út, de az ige alapján én így látom. Ez az én rémám, amit azért osztok meg, mert azt gondolom, sokaknak hasznára lehet. Ha még meg nem tért emberként olvasol, kérlek ne hátrálj meg a témától, nem történt más, mint a keresztény ’használati útmutatóban’ a kezdő szint helyett a haladóba olvastál bele. Kérdezz, és szívesen felveszem veled a kapcsolatot. ;)
Ezt a mai postot csak egy kis előszónak szántam, az első igazán ’komoly’ téma boncolgatást holnap postolom, mára ennyi is elég. J
hiszen…Life is hard…but Life is good! J))
Szia kedves olvasó, aki rátévedsz a blogomra, amit én sajnos eléggé elhanyagoltam mostanság. Nem magyarázkodok, hogy miért, tömören röviden nem volt netem sem, és publikus témáim sem az életemből, amiről szívesen írtam volna.
Viszont!
Elkezdtem dolgozni egy témán, ami azt gondolom igen sok fiatalt érint. Mégpedig a párválasztás témaköre. Mivel jómagam keresztény fiatal vagyok, nyilván ezt a témát is elsősorban a biblia alapján próbálom boncolgatni. Azt gondolom, nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom, ma az egyházban ez a terület nem működik megfelelően. Ez, és a személyes életem voltak a legfőbb mozgató rugói annak, h belevetettem magam ennek tanulmányozására, és ezek alapján kialakult gondolataimról fogok hamarosan elindítani egy gondolat megosztó sorozatot. Kérlek figyelmesen olvassátok, ne csak bele-bele olvasgatva, ugyanis egyben kell megérteni a témát, ha azt szeretnénk, h a várakozós-keresgélős, a jegyesség, és a házas éveink is boldogan és felszabadultan teljenek. Néhány nap, és jön az első rész, és így tovább! Remélem hasznotokra lesz, és felszabadulva erre a területre tudjuk majd mindannyian megélni az Isten ajándékait!
Addig is...Life is hard..but life is so good! :))
Elképesztő! Egészen hihetetlen, hogy mindaz, ami olyan sok ember életében hiányzik részben, vagy teljesen, azt én magaménak tudhatom. Hozzáteszem nem az én érdemem, ajándékba kapom őket, de akkor is újra és újra rácsodálkozok erre. Hogy mire is gondolok?
A minap beszélgettem kollégámmal a kereszténységről, hogy miért is jó ez az egész, hova vezet, és hogy miért is baj az, ha valaki nem eszerint éli az életét. És eszembe jutott egy példa, ami nyár elején történt meg velünk, és megosztom veletek is, hisz egyrészt beszámoló a nyárról, másrészt hátha hasznotokra válik a példa.
A június eleje bővölködik szülinapokban a barátaim körében. Jut szülinap 6,10,16.-ára is. Egyik péntek este megünnepeltük Theofil barátom szülinapját egy zenekari próbán, majd este jött az ötlet, hogy menjünk éjszakai vidámparkba!
Helló mindenki!!!
Nos véget ért a nyár, és ezzel együtt véget ért a blog nyári szünete. Reeeengeteg dolog történt ezen a nyáron, amik tök jók voltak, amikről írhattam volna. Többször felmerült bennem a gondolat, hogy „legalább erről…” de végül egyikből sem lett bejegyzés. És azt hiszem ez így volt rendjén. Most viszont újult erővel előre.
Az utolsó bejegyzésem május 22.-én volt. Bakker milyen régen…. Nem fogok minden egyes elemét a nyárnak felidézni, de azért valószínűleg a közeljövőben mindig lesz pár gondolat, amivel visszacsatolok. Visszaolvastam, miről írtam. A jövőről. Semmit nem sejtettem,
Feltennék egy eldöntendő kérdést. Tudod mit hoz a jövő? Régen sokszor feltették nekem ezt a kérdést. Sőt én is feltettem magamnak. És mint reális ember, természetesen azt kellett mondjam, h neeem, honnan tudhatnám nem csap-e el egy autó, vagy történik valami totál váratlan. De azért mindig megvoltak azok a kis tervek, h nah akkor ez lesz, meg az lesz,stb. Most pedig el kellett jussak egy olyan pontra, hogy úgy érzem...tényleg nincs semmi biztos pont az életemben. Egyetlen dolog van, mégpedig Isten szeretetének, és kegyelmének valami egészen különleges biztonsága. Hogy milyen vagyok? Aki ismer, tudja, h nem igazán ismerem a szót, h lehetetlen, amit csak lehet, igyekszek megcsinálni, megoldani, legyen szó javításról, szervezésről, vagy épp egy kapcsolat kezeléséről. Hát most azt kell mondjam....(kb. 10 perce ülök, hogyan is folytassam, de nem találom a megfelelő szót) szóval most úgy érzem még ez sincs. Hogy mi fog ebből kisülni, nem tudom. De a lényeg mindenképp, hogy ez az egy ez megvan...és nem hagy el...és ez a legtöbb. Akár idézhetnék egy klasszikust: „semmi egyebet nem tudok mondani..kérem kapcsolja ki” De nem mondom, h kapcsold ki. Sőt...úgy érzem ez a megvilágosodás, ami igazán értékessé teszi bárki életét. Nos az enyémet mindenképp értékekkel ruházta fel. Ez a felismerés remélem vissza is ránt az aktív blogírók sorába, már csak egy kis plusz kéne naponta...mondjuk úgy 2-3óra minimum! :))
Life is hard...but Life is good!! :))
A mai bejegyzés nem az enyém. Istennek egy nagyon kedves gyermeke mondta/írta. David Wilkerson múlt héten elköltözött Istenhez. Előtte, utolsó prédikációjában Isten üzenetét közvetítette, és a történtek fényében a 'baleset' előtt pár órával írt blogbejegyzése igen elgondolkodtató. Ez az üzenet a keresztényeknek szól. Szánj rá 8 percet, és gondolkodj el az elhangzottakon.... Köszönjük a szolgálatod, David!
