Van az úgy, hogy az emberből valami kikívánkozik. Szeretné valakinek elmondani, vagy leírni, vagy csak kimenni oda, ahol senki nem lát, és hall, és csak elmondani Istennek a gondolatait. Valahogy így vagyok én is az elmúlt 1-2 napban, és ebből fakadóan a blog folytatását is előrébb hoztam a szokásosnál, mert úgy érzem, szinte muszáj leírnom ezeket.
Legutóbb ott fejeztem be a gondolatmenetet, hogy milyen ítéletet mondott ki az Isten a nőre a bűnbeesés után. Konkrétan, hogy epekedni fog a férje után, az pedig uralkodni fog rajta. Mit is jelent az a szó, hogy epekedni? Az értelmező szótár szerint egy erős vágy, óhaj, áhítás, sóvárgás. Nos, nem mondanám, hogy ismerem a nőket(kétlem, hogy egyáltalán ezt valaha ki merem majd jelenteni…:) ), de ezt válaszolják meg azok, akik kapcsolatban, házasságban élnek. Megvan-e ez a lelkükben. Mert akikkel én beszélgettem, és akiknek rálátok az életükre, mindenhol lehet látni, hogy a nőnek folyamatos szeretetigénye, vágya, sóvárgása van a férfi után. A férfiak pedig uralkodnak(ahol hagyják) a nőkön sok helyen. Nos, hogy lehet erre azt mondani, hogy mégis boldog tud lenni a házassága az embernek? A választ mily meglepő szintén az igében találjuk meg, mégpedig Pál Kolossébeliekhez írt levelében. Ha megnézzük, mit mondott ki Isten ítéletként, itt Pál pont az ítéletben foglalt cselekedetek enyhítésére szólítja fel a feleket. A nőnek igenis tessék engedelmeskedni a férjének, ezzel elősegítve a férfit a vezetésre, hogy kellő módon tudjon feje lenni a családnak. A férfinak pedig tessék megfeszíteni magát, és kedvesnek, szeretőnek lenni a feleségével szemben, és kedveskedni neki, és kifejezni felé az érzelmeit szavakban, és tettekben. És ahogy egyik kedves barátom szokta mondani: “nem csak kampányidőszakban” :D Hiszem(hiszen még nem tapasztaltam), hogy ha ezt mindkét fél beépíti az életében, akkor nemcsak élhetővé, hanem kimondottan élvezetes, és boldog lesz a házasság. Mindehhez nagyon fontosnak tartom még, hogy természetesen ezeknek jó hangsúllyal, és aránnyal kell meglenni. Hisz ha pl az uralkodás bármelyik irányba elbillen-akár a hiánya(bármelyik fél hibájából), akár a leuralás irányába, a házasság élhetetlenné válik. És ugyanígy természetesen a férjnek sem az a feladata, hogy minden nap a munkája helyett az esti szerenádot komponálja, és írja hozzá a szöveget. Remélem sikerült átadni, hogy mire gondolok.
Van még, amivel nagyon szeretnék foglalkozni a párkapcsolatok kapcsán. Bár ennek legnagyobb jelentősége a házasságban van, fontos, hogy az arra való készülésben(akár van párja az embernek, akár nincs még) is már így gondolkodjunk. Mégpedig a másik fél felé teljes, és önzetlen lemondás. Hmm...bocsi...ez egy rövid bejegyzés lesz poston belül, ugyanis épp most töröltem ki véletlenül kb. fél oldalnyi eszmefuttatást… :/ Viszont így hadd illusztráljam egyszerűen egy matematikai példával mindazt, mit fejtettem ott ki: -1=2 Mindezt úgy kell értelmezni, hogy amennyiben te teljesen lemondasz magadról, és mindenestől odaadod magad a másiknak, akkor joggal várhatod el, hogy ő ugyanígy tegyen. Ekkor lenne egyensúlyban a dolog. De itt jön az egész szépsége. Hogy mivel ő odaadja magát neked(akinek te már odaadtad magad), így őbenne visszakapod saját magadat is. Persze úgymond ‘csak’ általa. Mi lenne abban az esetben, ha te mondjuk nem adod oda magad, csak félig. A képlet a következőképpen nézne ki: -0,5=1,5 Gondolom nem szükséges kommentálnom tovább. Én úgy döntöttem, hogy a 2-re hajtok. :D
Ha legközelebb is ‘megszáll az ihlet’ akkor, lehet, hogy az utóbbi bejegyzést kifejtem majd, de remélem ebből is felszíne jöttek bennetek értékes elhatározások! Legyen így!
Life is hard…but Life is good! :))
