A házasság rögös útján való elindulás egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy állj rá készen! Ne csak talán állj rá készen…hanem legyél benne biztos! Mikor megláttam ezt a plakátot egy német kisvárosban ez ugrott be. Mennyire élem úgy az életem, hogy a dolgokat ’talán’-ként élem, vagy mennyire vagyok biztos a dolgomban. A mai legfontosabb tanácsom: ne csak ’talán’ legyél kész, hanem Legyél kész!Írtam ugyebár a páli óvó szavakról, mely szerint minden ember számára az a legjobb, legegyszerűbb, és legkevesebb problémával megélhető életmód, ha nem házasodik meg. Aztán volt néhány gondolat arról is, hogy miért akar az ember társat, boldogság utáni vágy, és vajon hol találhatunk igazi boldogságot.
Néhány nagyon egyszerűnek tűnő dolog is sokszor annyira meg tudja bonyolítani az életünket, hogy utána kapkodjuk a fejünket, hogyan tudnánk kijavítani. Sokszor például elég az, hogy nem abba a dologba fektetünk be energiát, aminek az ideje lenne. Ilyen többek közt sok esetben a párkapcsolat is. Manapság ha bekapcsolod a tv, és elkezdesz váltogatni a csatornák között, szinte biztos lehetsz benne, hogy vagy egy film, vagy egy zenecsatornában futó klip, sok esetben akár egy mesében biztos, hogy meg fogod találni, hogy neked, mint tizenéves tininek az életed egyik lételemének a szerelemnek kell lenni. Akkor leszel sikeres, ha minél dögösebb lányt sikerül befűznöd, vagy minél jóképűbb srácot sikerül elcsábítanod. Ha nincs pasid/csajod akkor egy lúzer vagy. Sajnos ha ma szétnézünk a tizenévesek között, szinte minden fiatalra igaz, hogy vagy szerelmes, vagy szerelmes akar lenni. Míg különböző okokból a biológiai, és a média által sugalltaknak köszönhetően lelki végy megjelenik 12-13 évesen, a szellemi, érettség beli, egzisztenciális készen állás csupán 20 év felett alakul ki. Mi történik a 2 között??? A világ egyértelműen azt sugallja, hogy pasizz, csajozz, és bulizz. Ha ezt teszed biztos lehetsz benne, hogy húszas éveidre részben, vagy teljesen kiégett, motiválatlan, megkeseredett, és csalódott ember leszel, persze lehet, hogy egy gyönyörű cukormáz mögött. Nem gondolom, hogy ez bárkinek is előnyére válna, vagy vonzó létként tudna erre gondolni.
Mit lehet akkor tenni? Tök egyszerű. Suliba jártok, ahol elvileg az életre készítenek fel. De mint tudjuk, ma már az a tudás, és életforma, amit az alapképzésben megkap egy fiatal, az édes kevés egy normális felvételihez, vagy az életben való helytálláshoz. Ezért kezdj el befektetni nyelvtanulásokba, zenetanulásba, sportba,stb. És akkor még ott a gyülekezeted sok baráttal,ifjúsággal, szolgálati lehetőségek a gyüliben, és biztos lehetsz benne, hogyha mindezekbe befektetsz, akkor:1, felkészülten veszed majd az élet kihívásait;2, tuti nem lesz időd azon agyalni, hogy a Jóska vajon miért mosolygott rád a folyosón, vagy hogy az Évinek biztos bejössz, hiszen elment szurkolni a meccsetekre, és sorolhatnám. Ehhez kapcsolódóan még hadd hozzak egy igeverset, amit valószínűleg hallottatok, de mindenképp szükséges megemlíteni, mint előfeltétel: Énekek Éneke 3:5 „Kényszerítelek titeket Jeruzsálem leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasaira, föl ne serkentsétek a szerelmet, valamíg Ő akarja” Az „ő” ebben az esetben Istent jelenti, szóval amíg Ő nem akarja, addig nem szabad ezzel foglalkozni. Röviden szólva ki kell bekkelni azt a 6-8 évet, amire nagyon jó módszer a fent leírtak. Egy nagyon tanulságos példa a bibliából erre az esetre Dávid. Ha megnézzük Dávid életét, egy sikeres királya volt Izráelnek egészen addig amíg a királysággal, és a dolgával foglalkozott. De azt olvassuk egyszer, hogy amikor a királyok hadba szoktak vonulni, ő otthon sétálgatott a tetőn, meglátta Betsabét, elcsábult, és bűnbe esett, paráznaság, és gyilkossággal szennyezte be az életét, amiért Isten meg is büntette. Hogy a példámra asszociáljak, ha Dávid a dolgával, a hadakozással, uralkodással foglalkozott volna, és nem a tetőn sétálgat, akkor ez az egész meg sem történik. Érdemes ezért végig gondolni, hogy mivel, és miért foglalkozunk a napjainkban, óráinkban.
