Van egy tulajdonságom, miszerint valamit vagy nagyon könnyedén, és spontán módon megteszek, és belevágok, vagy épp nagyon nehezen találom meg a fogást egy adott területen. Köztes út nem nagyon létezik nálam. Nos, valahogy ez utóbbi volt a domináns akkor is, mikor nekikezdtem a párválasztás témájának boncolgatásához. Nem igazán értettem, hogy miért. Aztán ahogy foglalkoztam a dologgal, annál világosabb lett számomra az ok. Nem ott kell elkezdeni a témát, hogy nah lássuk, hogyan is kellene helyesen megtalálni a párunkat, hanem, hogy mi magunk vajon készen állunk-e arra, hogy belevágjunk ebbe a kalandba? Megfeleltünk-e azokban a pontokban, amik alapján jól, és boldogan fogjuk megélni ezt a területet? Régóta bizonyítást nyert annak a mondásnak az alapja, miszerint: ’Jól indulni csak egyszer lehet!’. Nos, szerintem ez az alap. Jól kell elindulni. Nah persze most mennyire könnyű ezt kimondani, de mikor az ember adott szituban azt sem tudja, mi a helyes, vagy mit akar a másik, azt meg pláne, hogy mit akar Isten, akkor ez az alapelv máris nem annyira magától értetődő.
De vajon mik ezek az alapfeltételek, amik alapján azt lehet mondani, hogy készen állunk arra, hogy a párválasztás témájával foglalkozzunk? Ahhoz, hogy alapokat értsünk meg, alapokhoz kell visszamenjünk. Az alap pedig nem lehet más egy keresztény fiatal életében, mint Isten. Márpedig ha Isten az alapja az életünknek, máris könnyebben értjük meg az I. Korintus 7:1-9; 20-40 részt. Azt gondolom, hogy amíg egy fiatal ennek a résznek az alapigazságait a szívébe, és szellemébe be nem építi nem csak az eszével, hanem a szívével, addig a párkapcsolat, és házasság témájával nem is érdemes foglalkozni, mert csak sérülések, kudarcok, netán csúfos bukások tarkítják majd az életét ezen a területen.
„Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfinek asszonyt nem illetni” Azt hiszem, valahol ez egy fundamentum.
„De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.
A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.
A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.
Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.
Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.
Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.
De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.”
Elolvastam ezt az igét, és igen megborult bennem valami. MIVAN??? Most akkor nem kéne megnősülni? Hát nem Isten alkotta meg a férfi számára a nőt? Nem ő találta ki ezt az egészet? Akkor miért mondja Pál, hogy ha jót akarok magamnak, akkor éljek cölibátusban? Kb. éppen nem tartja bűnnek, ha megnősülök, és pusztán az a célja, hogy legális formát biztosítson, ha nem tudok megállni a testi kísértéseimben?:O Nem mondhatnám, hogy megnyugodtam, és ez lett volna az a válasz, amit annyira kerestem… de olvastam tovább, és mondhatni a java ezután jött! Íme:
„Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.
Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.
Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek.
Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.
Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.
De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.
Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezen túl, azért a kiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna.
És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vigadnának; a kik vesznek, mintha semmijük sem volna.
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mi módon kedveskedhessék az Úrnak;
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének.
Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a férjének.
Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.
De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.
A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.
Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.
Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.
De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. „
Nah szép…első gondolatom az volt, hogy lehet mégis igazuk volt azoknak a kedves fiataloknak, akik Pált egy családellenes, és férfi soviniszta alakként titulálták, mikor erről beszélgettem velük??? Naneee… Aztán tovább gondolkoztam…Pál egyedülálló volt, és mennyire jól tudta használni Isten. Timóteus is…és szintén nem kis figura volt anno. Bakker…Jézus is egyedülálló volt! Lehet, hogy mégis van valami abban, amit Pál mond? Nah akkor olvassuk el még egyszer. (meg szerintem még jó párszorJ ) Hiszen nem másról beszél itt Pál, minthogy a legjobb neked, ha meg tudod tartani Istent az életedben az első helyen!!! Végülis…ez a célom, nah ok, akkor mégsem vetem el ennek a Pál fickónak a tanításait-gondoltam magamban. Viszont valahol valami mégsem teljesen kerek még…Ha Isten adott másik nem képviselőit körém, akkor csak nem lehet, hogy pusztán a kísértések tárgyai lennének. Nem bizony! A dolog csak itt kezdett el izgalmas lenni!
Remélem nem csak engem ért jeges vízként a felismerés, hogy az ige szerint a legjobb, ha meg sem nősülsz/férjhez sem mész, hanem most téged is igen vegyes gondolatok vesznek körül! Jól is van ez, és ki fog tisztulni a kép, megígérem, de valóban ez a legfontosabb alap ebben a témában. Röviden összefoglalva: Akkor vagy kész elindulni a párválasztás rögös útján, ha eljutottál arra az állapotra, hogy nem is akarsz férjet/feleséget magadnak!
Folytatás, és kifejtés hamarosan! ;)
Life is hard…but Life is good! J))
