Régen írtam sajnos, de most ismét eljött az ideje. A szünet oka egészen egyszerűen az élet. Évek óta nem volt annyira intenzív hónapom, mint ez a március. Azt hiszem sok szempontból emlékezetes marad az életemben. Változott a kapcsolati hálóm, változik a munkám, és amire vártam, - és örülök, hogy mások is várták-, végre hazaköltöztem Németországból! Technikailag még visszamegyek holmikért, de vége, ennyi volt. Változott a szolgálatomban való elmélyülésem, és némiképp a területe is, de ennek kell egy kis idő, hogy ki tudjon bontakozni. Ez a hónap nem csak a tavaszt hozta a valóságban, hanem az én életemben igazi kertészkedés zajlott/zajlik. Isten, és az élet felszínre hozott dolgokat, amik eddig el voltak rejtve, más területeken pedig vetettem, és hiszem, hogy le is fogom aratni a gyümölcsiet, hisz ’ki mint vet, úgy arat’ :)
Nah de elsősorban nem rólam szól ez a blog, hanem a gondolataimról. Abból pedig nincs hiány. :)
Szeretnék még mindig foglalkozni egy kicsit a nő-férfi viszonyával, esetleges hierarchiájával, egymáshoz való hozzáállásával. És persze, hogy ennek milyen aspektusai vannak a párkapcsolatokban. Gondolom nem kell senkinek sem elmesélnem az ember teremtésének történetét. Kultúrálisan is az alapműveltség része, vasárnapi iskolában is kisgyerekeknek slágersztori, stb. Én is így voltam vele, és sokáig ha olvastam is, felületesen átfutottam rajta. Pedig nagyon fontos alapok, és üzenetek vannak ott leírva, csak épp kicsit oda kell figyelni rá! Ma egy picit ezekkel a dolgokkal szeretnék foglalkozni. Ehhez először nézzük meg az I Mózes 1:26-28. Ez ugye a klasszikus teremtéskép. Számomra régebben ez volt az összkép, és ennyi. Nézzük meg akkor most az I Mózes 5:1-2 Érdekes meglátni itt, hogy az ige beszél arról, hogy férfit, és nőt teremtett Isten, és nevezte őket(többes számban!) Ádámnak. Hööö??? A nőt is Ádámnak hívta? Ha kicsit utánanézünk, kiderül, hogy az Ádám név héber megfelelőjének jelentése: ember. Tehát Károli némiképp radikális volt, mikor a nőt „emberállatnak” nevezte. Kedves nők! Utasítsatok vissza minden olyan viszonyulást, ami alapján ne vennének titeket emberszámba, és férfitársak, ti pedig értékeljétek a nőket, mert ők pontosan ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk!!! Mondhatod, hogy ok, de ma már ezt teljesen evidensként értelmezzük. Mégis a kultúrális deviancia kimondva, vagy kimondatlanul, de leminősíti a nőket. Lásd. sok férfi a szexiualitás kiélésének tárgyává, eszközévé degradálja a nőket, vagy egy háztartásbeli cselédként kezeli, stb. Azt gondolom, hogy a házasság egyik alapvető igazságának ennek kell lenni. A férfi is, és a nő is ember. Se több, se kevesebb. Ha egy következő részt megnézünk az I Mózes 2:7; 15-25-öt, itt részleteiben olvashatjuk a 6. nap történéseit. Először a férfi teremtése történt meg, mégpedig úgy, hogy gyúrt egy testet földből, és az orrába lehelte az élet lehelletét. Itt ugyebár egy elképesztő csoda történt, ahogy az Isten szelleme bement az agyagba, az átalakult élő anyaggá, sejtek, szervek, stb jöttek létre. És tulajdonképpen itt látjuk meg az első különbséget a férfi és a nő között. Mégpedig azáltal, hogy nem úgy teremtette az Isten a férfinak a segítőtársat, ahogy a férfit teremtette. Hanem a korábban az Isten szelleme által élővé tett testből vett ki annak minden alkotóelemével, és ez a teremtmény tudott a férfinak társa lenni. Hisz ha megnézzük, Isten alkotott a férfinak először állatokat ugyanúgy a földből, de ezek között „az embernek hozzá illő segítő társat nem talált”. Szükséges volt tehát egy új módszerre, nem csak azért, hogy hasonló legyen a nő a férfihoz, hanem mert a férfi érezte a kötődést, a forrást, hisz „testemből való test”. Ha úgy tetszik, itt láthatjuk az emberiség első szülését. :) Ennél tisztábban azt gondolom nem lehetne bemutatni, hogy mennyire együtt, és egymásból válik élővé a férfi és a nő. Még egy nagyon fontos dolgot említenék meg ennek kapcsán. Mégpedig azt, hogy a nő a férfin keresztül kapott Istentől lelket, és szellemet, hiszen a férfiban a test az Isten szelleme által kelt életre, és lett „élő lélekké”. És mivel ebből az összekovácsolódott test,lélek,szellemből teremtetett a nő, így ő ezt a férfin keresztül kapta, és azt gondolom az életben is akkor fog jól működni a kapcsolat, ha a nő a férfival, és a férfin keresztül kap lelki, és szellemi vezetést is. Nem véletlen mondja Pál is, hogy a „nő feje a férfi, és a férfi feje a Krisztus”. Tulajdonképpen ezt tisztán láthatjuk már a teremtésben is.
Nézzük csak, hogy mik törtntek még azon a bizonyos napon. A férfival Isten aktív kapcsolatban volt, ezt tisztán láthatjuk. Az Édenbe helyezte, és utasításokat, parancsolatokat adott neki. Ha úgy tetszik, kijelentéseket adott számára. Ezek után adott neki állatokat, és ez az a pont, ahol egy újabb szintre lépett az ember és az Isten kapcsolata, hiszen Isten az állatok elnevezését a férfira bízta. Ebben már mint intellektuális munkatársa lett az Istennek a teremtés folyamatában. Mai felfogásban ezt kb. úgy tudnám megfogni, hogy beállította a szolgálatba. Ha ezt végignézzük, láthatjuk, hogy Isten sok mindent adott a férfinek, akkor, mikor a nő még nem is létezett. Elhívást, feladatokat adott a férfinek, szólt az Isten az emberhez, és ez által személyes kapcsolatba került, és munkatársa lett az Istennek. Vagyis nem csak a teremtés idjében, hanem több mindenben is Isten egy elsőbbségi viszonyt helyezett el a férfi és a nő között. Mindezek után alkotta Isten a nőt, és lett a férfinek segítőtársa mindazokban, amiket Isten korábban már odaadott a férfinak. Egy mondat még ehhez kapcsolódóan. Hiszem, hogy Istentől jövő segítőtársat akkor várhatunk, főleg mi, férfiak, ha Istennel élő kapcsolatunk van, szövetséget kötöttünk vele, beálltunk a szolgálatba, és ott aktívan tevékenykedünk. Ha Ádám is csak ezután kapott, akkor mi alapján várnál te mindezek előtt egy társat?? :O
Ezután olvashatunk ugyebár a bűnbeesésről, ahol a nő engedett a Sátán kísértésének, elesett, sőt a férfit is magával vitte. Sokan ilyenkor kezdik el hangoztatni, hogy lám-lám a nő miatt volt minden. Valahol ez tény, viszont nagyon fontos okulnunk, és elsősorban a nőknek okulni mindebből. Ugyanis nem olvasunk arról, hogy Isten miután teremtette az asszonyt, külön neki is elmondta volna a parancsolatokat, hanem valószínűleg ezt a férfin keresztül kapta meg. Ráadásul azt olvassuk, mikor a sátán kísértette a nőt, hogy még hozzá is tett, hisz az Isten nem mondta, hogy nem érinthetik a fát. Ezt már csak ő tette hozzá. Meggyőződésem, hogy ennek az egyik oka az volt, hogy Évának nem volt egyéni kijelentése erre vonatkozóan az Istentől. Ezért is írja Pál az I Tim. 2:14-ben , hogy „nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett” Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy igenis a nőnek is kell legyen Istentől személyes kijelentésnek az életében, hogy meg ne tudjon csalattatni. Mellékesen jegyzem meg a kedves férfitársaknak, akik esetlegesen a nőket(Évát) okolják a dolgok miatt, hogy Ádám nem csalattatott meg, tehát ő tudatosan vétkezett, szóval ez még rosszabb....
Végezetül csak megemlíteném Isten ítéletét a bűnbeesés után, miszerint az asszony „epekedel a te férjed után, és ő uralkodik te rajtad”. Itt pedig azt látjuk, hogy az, ami a teremtésben, és a bűnbeesés előtt csupán egy elsőbbségi viszony volt a férfi javára, azt itt Isten felsőbbségi viszonnyá alakította át. Hogyan lehet mindezt mégis megélni boldogan a kegyelem által? Erről majd a következő postban írok, ez a mai így is igen hosszúra sikeredett....
De ne feledd! Life is hard...but Life is so good!!! ;)
