Legutóbb azzal a gondolattal fejeztem be a postot, hogy van valami 'kis' segítség abban, hogy mégis hogyan, és miként élhetjük meg legjobban a jegyesség időszakát. Korábbi postokban már igyekeztem rávilágítani arra, hogy Isten milyen rendszert, sorrendet képzelt el egy férfi-nő kapcsolatba. Ennek a rendszernek nem része a mai kultúrában kialakult 'járás' intézménye. Kedves olvasóm ez akár tetszik, akár nem, ha Isten eredeti rendszere szerint szeretnél eljutni a házasság intézményéig, akkor a járást mellőzd, vagy a lehető legrövidebb időszakra szűkítsd le. Hogyan lehet akkor mégis ezt csinálni? Kedves barátom a legfontosabb ahogy nekiállsz ennek a területnek, hogy felejts el minden tradíciót, megszokást, elvárásoknak való megfelelést, mert ha ezeknek akarsz majd megfelelni, akkor egy rossz, emberek által kialakított, minden személyes, és szabad érzést nélkülöző rendszerben fogod megélni a párkapcsolatodat. Amennyiben szeretnéd mindezt egy szabad, Isten szerinti módon megélni, kedves barátom ennek egy módja van, hagyatkozz az igére. Ugyanis az ige szabaddá tesz, és szabaddá teszi azokat a területeket is, amelyeket ennek rendelsz alá. Szabad leszel a rossz elvárásokkal szemben, szabad leszel az érzelmi kiszámíthatatlanságtól, és minden problémából, és nehézségből (mert lesznek ilyenek, csak a mesében, meg a filmekben nincsenek) győztesen jöhettek ki.
Amennyiben olvastad már a bibliából az újszövetségi könyveket, igen gyakran találkozhatunk azzal a képpel, amit a II korintus 11/2-ben Pál is ír, miszerint "eljegeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen szüzet állítsalak a Krisztus elé". Ez a kép nagyjából végig követi az egész újszövetséget. Konkrétan arról van itt szó, hogy mi, kersztények, és a belőlünk felépülő egyház Krisztus menyasszonya vagyunk, Ő a vőlegény, aki ránk vár. És mikor a nagy találkozás létre fog jönni, tulajdonképpen az lesz az esküvő. Nos, tulajdonképpen ezzel a képpel be is fejezhetem a kis sorozatomat, ugyanis ennél többet, jobbat, mint ahogy az ige ír erről a kapcsolatról nyilván nem tudok mondani. Ebben benne van minden egyes iránymutatás, vezetés, intás, óvás, jótanács, ami a jegyességhez szükséges lehet. Ha az induló gondolatunkhoz visszatérünk egy pillanatra, akkor világosan láthatjuk, és nagyon fontos megértenünk, hogy ez az első olyan forma, ami nem egy emberi forma, hanem az Isten által létrehozott, és az ige által preferált kapcolati forma nő, és férfi között. Ez után célszerű először kicsit általánosságban szemlélni a képet, majd egyre aprólékosabban tanulmányozni az adott élethelyzeteket. Elsősorban azt kell meglátnunk, és megérteni, hogy mi, és miért van jegyesség. Ahogy én megértettem a jegyesség egy lány, és egy fiú között létrejött kapcsolati forma, amelynek egyértelmű célja, és feladata, hogy ennek keretein belül felkészüljenek a kettejük között, későbbiekben megkötendő házasságra. Ez ismét egy olyan dolog, ami feleslegessé teszi a járás intézményét. Igen ám, de szinte hallom a visszacsengő kérdéseket, miszerint akkor egy kapcsolatot azzal kell kezdeni, hogy eljegyzek valakit? És mi van, ha közben rájövünk, hogy mégsem ő lesz az a bizonyos nagy Ő? :O Erre a válaszom elég egyszerű: nem tudom. Nem mondom én sem, hogy valakit meglátsz, megtetszik, akkor az első lépésed az legyen, hogy veszel egy gyűrűt, letérdelsz elé, és megkéred a kezét. Esélyes, hogy "nem" lesz a kapott válasz. Nyilván meg kell ismerni bizonyos szintig a másikat, kell, hogy ki tudjon alakulni a szimpátia, amihez kell egy kapcsolati forma. de az ige alapján nem azt látom,hogy a járás előfeltétel lenne, hogy egy jegysség megköttethessen. Ez szintén egy kultúrálisan kialakult rendszer, hogy ez szent, és sérthetetlen. Kedves barátom, hadd hívjam fel egy apró észrevételre a figyelmed. A szövetséget, vagyis a visszavonhatatlan, és elszakíthatatlan kapcsolatot a házasság megkötése jelenti. Én speciel sehol nem találtam az igében egyetlen helyet sem, sőt még utalást sem arra vonatkozóan, hogy a jegyesség nem felbontható kapcsolati forma. Ez alól egy kivétel van az ószövetségi törvényekben, nevezetesen, ha szexuális elesés történik a két fél között, és ebben az esetben a válás sem engedett meg semmilyen okból. Tehát ha nem a tradíciókat nézzük, miszerint a jegyességre úgy tekintenek az emberek, mintha felbonthatatlan szövetség lenne, akkor az ige alapján azt mondhatom, hogy a jegyesség 'mindössze' felkészülés a házasságra. Nyilván ez jelzi, és kell, hogy jelezze egymás, és a külvilág felé is, hogy egységben, és egyenes útként látják a házasságot maguk előtt a fiatalok. A legtöbbet sajnos ebben is a rossz tévképzetek, és az emberi hozzáállások tudnak rombolni. Nevezetesen a "mit szólnak majd az emberek, ha felbomlik a jegyesség", és hasonló gondolkozások. Kedves barátom, ha valakivel járás stádiumában szakítasz, akkor semmivel sem történt más, mintha jegyességet bontottál volna fel, csupán az egyik forma egy emberi, a másik pedig egy Isteni rendszer. Én speciel jobbnak tartom az Istenit. :) Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én most itt a egyességk felbontását jó dolognak tartom, szeretném világossá tenni, hogy nem! Az egész képet kell látnunk egyben. Ami ott indul, hogy eleve egy vezetés alapján indul el a kapcsolat. Szóval nehogy azt gondoljátok, hogy minden lányt el lehet jegyezni, mert utána úgyis felbontható a jegyesség! A nagy túrót! :P :) Nagyon fontos, hogy kellő alapja legyen minden egyes lépésünknek ezen a területen is.
A következő lépcső, amit látnunk kell, és érdemes, az a jegyesség útja. Ha belegondolsz, mennyi féle megtérésről hallottál/olvastál csak a személyes környezetedben, hamar rájössz, hogy ugyanígy a kapcsolatok/jegyességek is sokféleképp indulhatnak. Van, aki nagy bűnökől jön, hatalmas erővel érinti meg az Isten, és pillanatok alatt hatalmas változások mennek végbe az életében. Ezt kivetítve a jegyességre, kb. a szerelem első látásra kategóriáját meríti ki. Vannak, akiknek hosszú idő az az átformálódó szakasz, amíg oda jut, hogy Istennek adja az életét. Ez kivetítve a lassú víz partot mos esete. Fontos meglátnunk, hogy mint ahogy a megtérést is egy döntés billenti át, a kapcsolatban is a döntés lesz mindig az a pont, ahol átbillennek a dolgok. Milyen sok olyan embert látunk, ismerünk, akik kapnak Isteni érintéseket,stb, de nem képesek dönteni. Ők nem is részesülnek az Isten országából. Ugyanígy mennyi fiatalt látunk, akiknél fellángol a szerelem, majd szépen ki is alszik. Ezeknek sem lesz házasság a gyümölcsei. Szóval fontos látnunk, hogy a döntésen mennyi minden áll, vagy bukik. Hiába várjuk, hogy majd ha csodákat tapasztalok meg/majd ha érzem, hogy szerelmes vagyok…amíg nem döntesz, nem leszel a részese. Aztán következő lépcső a dologban amit fontos látnunk, és kezelnünk az érettség. Mint ahogy egy friss megtért is küzd bizonyos dolgokkal még, és fokozatosan ért meg többet az Isten/vőlegény működéséből, ugyanígy nem várhatjuk el, hogy minden klappoljon egy kapcsolat elején sem. Idő kell, amíg a két ember összecsiszolódik. Hiszen előtte 2o-25 évet egyedül,más gondolkodással éltek, és most egymáshoz kell csiszolódniuk. Az ige a megtérőknek azt mondja, hogy "változz meg a te gondolkodásmódod megújulása által". Gondolom ez nem igényel különösebb magyarázatot. Kell, hogy a felek tudatosan akarjanak változni a gondolkodásmódjukban egymáshoz. Természetesen az ige tükrében.
Igen sok gondolat van bennem még ezekkel a lépcsőkkel kapcsolatban, de nem akarom, hogy egyszerre túl sok gondolattal fárasszalak titeket, ezért hagyok a következő postokba is! :) Másrészt pedig tudom, hogy ezek a gondolatok néha talán mélyen felforgatják az ember szántóföldjét(csak hogy a múltkori képnél maradjak), de jó, ha tudjuk…jó gyümölcsöket, és bőséges aratást csak a jó földbe hullott mag fog teremni. Ha szikár talajt hagysz…a gyümölcsöket is ennek függvényében reméld! Eredményes szántást! ;)
Life is hard…but Life is good!!! :))
