Mikor tavaly augusztusban kiköltöztem Németországba, még nem tudtam, max terveztem, hogy mikor fogok végleg hazaköltözni. Nos, a hazajövetelem megtörtént március közepén, azóta itthon élek, és nagyjából teljesen átalakult az életem, sok területen radikális változások következtek. A változások jók. Előre viszik az embert, sokszor olyan esetben is, amikor látszólag, és emberileg úgy tűnhet, visszalépett.
Isten minden helyzetünket jól ismeri, és ha ő a mitfahrer, akkor az ő terve célba vezet minket. Valami ilyesmi történt velem is. Bemondott egy “élesen jobbra” utasítást, én pedig berántottam a kormányt. Jó döntésnek bizonyult, amit köszönök Neki. Új munka, új élethelyzetek, új emberek léptek az életembe, amik/akik mellett elmentem volna, ha nem engedelmeskedek. Most erre tartok, és remélem továbbra is olyan nagyszerű utasításokat kapok a navigátoromtól, mint akkor, mikor ez a folyamat elindult. :)
Hogy miért most írok erről? Mert most tudtam kijönni, hogy a 
hazaköltözés is megvalósuljon. Ezzel az úttal lezárul az elmúlt 7-8 hónap, ami sok mindent tartogatott számomra. Ezekért is hálás vagyok, de ahogy az életben sokszor megfigyelhető, valaminek meg kell halni ahhoz, hogy valami új születhessen. Én eltemettem ezt az időszakot, az emlékeket, tanulságokat pedig feljegyeztem, és elraktam életem kis polcára.
Jöjjön hát az új fejezet!
