A minap beszélgettem kollégámmal a kereszténységről, hogy miért is jó ez az egész, hova vezet, és hogy miért is baj az, ha valaki nem eszerint éli az életét. És eszembe jutott egy példa, ami nyár elején történt meg velünk, és megosztom veletek is, hisz egyrészt beszámoló a nyárról, másrészt hátha hasznotokra válik a példa.
A június eleje bővölködik szülinapokban a barátaim körében. Jut szülinap 6,10,16.-ára is. Egyik péntek este megünnepeltük Theofil barátom szülinapját egy zenekari próbán, majd este jött az ötlet, hogy menjünk éjszakai vidámparkba! Az ötletre ugrottunk, ráadásul útközben igen sikerült meglepnünk Petrát is, akinek aznap volt a szülinapja azzal, hogy őt is ’elraboltuk’. Évek óta tervezgetett program volt már, ami nem nagyon akart összejönni. Ez is mutatja, mennyivel jobbak a spontán ötletek!:) Szóval irány a vidámpark, ahol természetesen mindjárt az egyik legmozgalmasabb játékkal kezdtük. Szép sorjában próbálgattunk ki mindent, az egyik legnagyobb leglátványosabb játékot azonban a végére tartogattuk. Néhányunkat nagyon vonzott a magasan fejjel lefelé, össze-vissza pörgető szerkezet. Ilyen az, amikor kiderül, hogy az emberek valójában sosem nőnek fel a gyerekkorból. J) Szóval eljutottunk a játékra, bár nem mindenki szállt fel rá, ők inkább pihentették a gyomrukat. Felültünk, majd mondták, hogy üljünk át másik ülésbe, hogy egyforma legyen a súlyelosztás. Nagy nehezen megoldottuk, hogy mindhárman egymás mellett ülhessünk. Öröm, izgatottság, várakozás. Ez lesz az est fénypontja. Az összes eddigi nagyon jó volt, élveztük, most végre itt. De valamiért csak nem indulunk. Várunk, közben beszélgetünk mindenféléről. Egyszer jön a gépkezelő, és a gép alatt kotorászik, visszamegy. Csak nem indul. Visszajön rádióval, és villás kulccsal. Kezd nem tetszeni a dolog, kiderül, hogy az egyik szék biztonsági zárja nem szorít. Szegény lány kb. az első fordulónál kiesett volna. Jönnek szólni, hogy „bocsi, kis türelem, 1-2 perc, és indulunk” Aki ült ilyen játékon, az tudja, hogy ezek a hevederek bizony igen leszorítják az embert a székbe. De türelmesek vagyunk, örülünk, hogy a lány nem esett ki. Próbáljuk viccel elütni a lány arcán sápadtság formájában mutatkozó félelmet. További szakik jönnek, akik próbálják megjavítani a gépet. Lassan 10 perce ülünk beszorítva a székbe. Egyszer kijön a szerelő a gép alól, és jelzi a kezelőnek, hogy a menet nem indulhat el. Oké, akkor engedjenek ki. Az sem működik. Ott ülünk a gépen, amire fél este vártunk, és nem tudunk menni…de a legrosszabb, hogy nem is tudunk kiszabadulni!!. Nagy nehezen feloldottak valami biztonsági rendszert, ami annyit ért, hogy a kezelő egyesével felfeszegette a hevedereket addig, amíg ki tudtunk szállni a székből. Megkönnyebbülve (és elgémberedve) jöttünk le a szerkezetről, hogy nem ment le a kör, és mi épségben kiszabadultunk a gép fogságából. Hogy mi a példa ebben? Valahol pont ugyanígy működik sokszor a világ. Számtalan tetszetős dolgot mutat nekünk. Ki is próbálhatod, és nem rossz, sőt élvezed. És egyre csak komolyabb, és nagyobb élvezeti szintet nyújtó dolgot mutat. Majd egyszer csak az egyik ilyen pontnál azt mondja ( vagy épp nem mondja, csak érzed, h a szorítás nem enged), hogy nem engedlek el. És bármivel próbálkozol, nem tudsz szabadulni. A magad erejéből legalábbis nem. Mit ne mondjak egy idő után bárhova vágytam abból a székből, csak szabaduljak. Előtte pedig tök jónak látszott. Százak jöttek le róla, láthatóan nagyon élvezték! De egyszer, amikor nem számítottunk rá, akkor magához kötött, és nem engedett.
Hogy mi a tanulság ebből? Ha vidámparkba vágysz, ne a budapestibe menj! ;) A példa szempontjából viszont az, hogy légy résen! A világ mindig tovább akar vonzani téged attól a szinttől, mint ahol most vagy! De ha nem tudod a határokat, és engedsz ezeknek a vonzásoknak, akkor egyszer csak nem fog engedni! Ha igazi örömökre vágysz, akkor keresd az Isten útját, mert attól nagyobb örömöt semmi sem fog tudni adni neked! Az élet gépkezelője csak arra vár, hogy odahívd, és felfeszíthesse a hevedert. Ne várj tovább. És ez nem csak a megtérésről beszél. Sokszor az életünk egy-egy területe kerül ilyen szituba. Ott ugyanez működik. Szal javaslom nézz körbe az életedben, hogy mik, és miért vonzzák az idődet, energiádat, figyelmedet, és ha valahol azt látod, hogy bár szeretnél, de nem tudsz változtatni, ne habozz! Hívd a gépkezelőt! ;)
Life is hard..but Life is so good! :)
