Volt egy srác, akinek új gondolatai alakultak ki, és idővel úgy gondoltam, hogy mindezt megosztja másokkal is. De mint ahogy nála is több hónapos folyamat eredményeképp alakultak ki, sajnos a publikálás is igen hosszadalmasra sikeredett. Nos, ez a srác én vagyok. Mindenkitől elnézést kérek az újabb szünetért. Tudjátok ez egy nagyon hálátlan téma. Mert bár mindenki foglalkozik a témával vagy ilyen, vagy olyan módon, igazán nem nagyon merünk belemenni a dolgok mélyére. Mert ez a folyamat egy mélyszántás. A szántásnak pedig van néhány nehézsége. A kése éles és vág,felforgatja a talaj egészét, felszínre hoz dolgokat, amik esetleg kevésbé tűnnek szépnek. A szántás nagyon nehéz munka, nem lehet fél gőzzel csinálni, megizzad vele az ember, mire elkészül, de a szántás lényege, hogy így készíthető el a legjobb táptalaj a mag számára, amely aztán bőséges gyümölcsöt terem. Nos kedves barátom, ha szeretnél ezen a területen gyümölcsözni, érdemes mélyszántást vágezni. Mégha néha hosszadalmas is a művelet. :)
A párválasztásról nehéz irni, mert ahány eset, annyi féleképpen megy, és mehet végbe a folyamat. Viszont van egy dolog, ami mégis nagy segitseg lehet abban, hogy miként is éljük meg ezeket az időket, mi az, ami előbbre viszi az életünket, és ezzel együtt a kapcsolatunkat, és mi az, ami nem. Az egyik dolog amit megértettem, hogy mivel a bibliában sehol nem olvasunk járásról, ezért ezt a format valószinűleg Isten sem annyira preferálja. Innentől kezdve mi alapjan mondhatnám akár én, akár bárki, hogy járás ideje alat ez, meg ezt engedi az ige. Szerintem ezt nem is érdemes nagyon tovabb boncolgatni. Olvasunk viszont elég sokat jegyességről. Ehhez tudni kell, hogy anno nem az volt a bevett szokas, hogy nézelődünk, ismerkedünk, és majd aki megtetszik, annak elkezdünk udvarolni, jön a járás,stb. Annak idején már gyerekkorban, sokszor szinte csecsemő korban megegyeztek abban, hogy az én gyerekem eljegyzi, és mikor felnőtte válik, majd elveszi a lányodat. És ehhez a legtöbb esetben tartották is magukat. Hozzáteszem, hogy az ortodox zsidók, és sok más kultúrában ez a mai napig is így műküdik, személyesen is ismerek ilyen házaspárt, és azt kell mondjam, hogy boldogabb házasságot látok köztük, mint sok, európai normák szerint kötött házasság. Akár keresztények között is. Ennek ellenére nem gondolom, hogy ez lenne a követendő út számunkra. Főként mivel nagy valószinűséggel szüleink nem igértek oda minket senkinek gyerekkorunkban, enélkül pedig pedig igen nagy bukta lenne. :) Erre az esetre egyébként nagyon jó példa a bibliábol Izsák es Rebeka esete. Izsák ugyanis úgy kötött vele házasságot, hogy még csak nem is látta az arcát. hát azért kiváncsi lennék, ki az, aki ezt ma bevállalná…én tuti nem :) És mégis azt írja róla az ige, hogy "és igen megszerette őt…" Szal működhet ez is. Itt igen rövid jegyessegről beszélhetünk, leginkabb semmiről(max néhány nap lehetett amíg felkészültek az ünnepségre.(Merthogy ünnepelni azt nagyon tudnak a zsidók, nem véletlen, hogy pl egy esküvő náluk van, hogy egy hétig tart:))) )
Aztan olvasunk egy másik esetről is a bibliában ami már talán közelebb áll hozzánk, a mi felfogásunkhoz. vagy csak szeretném, hogy így gondolkozzunk. Mégpedig Izsák fiának, Jákóbnak az esete. Ő ugyanis egészen más módon szerzett magának feleséget. Rádásul kapott is mindjárt kettőt, noha nem feltétlenül ez volt az eredeti terve. Szóval lényeg a lényeg, őneki megtetszett egy lány, és annak rendje és módja szerint ment a lány apjához, hogy elkerje a lánya kezét. És ezért cserébe vállalt 7 év szolgálatot az apa gazdaságában. Szóval nem az volt, hogy figyelj, van elég vagyonom, hisz apám is jelentős vagyonnal bír, add nekem a lányod, mert tudok gondoskodni róla. Sőt! Abban az időben az is szokás volt, hogy a lánnyal együtt hozomanyt kapott a ferfi. Ezzel szemben Jákóbnak annyira tetszett a Ráhel, hogy nemhogy ő kapott volna, hanem meg ő vállalt önként(nem az apa kérte) szolgálatot. Hozzá teszem továbbá azt is, hogy Jákób ekkor már kb. 40 éves volt, szóval nem egy tiniszerelemről beszélgetünk, hanem érett férfiemberről, aki akkor már tulajdonképpen rég átlépte azt a kort, amikor abban az időben házasodtak a férfiak. Ő mégis önként vállalt további 7 év önmegtartoztatást, mert annyira fontos volt neki a Ráhel, és annyira tetszett neki, annyira értekesnek tarotta, hogy ezt simán vállalta érte cserében. Ennek is van egy szerintem igen komoly üzenete. Mégpedig hogy az igazi szerelem az türelmes, és ha biztos lábakon áll, akkor nem kell attól félni, hogy "jajj, es mi lesz, ha közben máshoz megy hozzá,stb. " , mert ha az Úrtol van egy kapcsolat, akkor az hosszan is tud várni akár. Ráadásul abban az időben nem is nagyon lehettek együtt a nők a férfiakkal, úgy értem hogy nem voltak kettes randizgatások, séták,csillagnézsek,stb..a-a. Szinte plátoinak volt nevezhető a kapcsolat aktivitása. Mégis azt írja az ige, hogy "szolgált Jákób Ráhelért hét évet, és csak néhány napnak tetszék neki…"szóval, ha van motiváció, és szerettek valakit, tudjátok, hogy az Úrtol van, akkor érdemes várni. Ráadasul mai szóval mondva meg is szívta Jákób rendesen mert az após becsapta, és az idősebb lányt adta hozzá a hetedik év végen, és újabb hét évet kellett szolgálnia azért, hogy megkaphassa Ráhelt is. Igaz, ekkor már elvehette a hét év elejen. De akkor is! belegondolva abba, hogy 14 évet szolgálni csak azért, hogy elvehess valakit….hát le a kalappal.
Ez a két példa is mutatja, hogy mennyire nem lehet beskatujázni ezt az egesz nősülés/férjhezmenés dolgot. Viszont egy dolognak minden esetben a helyén kell lenni. Ez pedig nem más, minthogy Isten szabályai szerint élni az életünket, neki engedelmeskedni, és cserébe olyan áldásokat kapunk ezen a területen is, hogy csak pislogunk majd. :) A post elején írtam, hogy van egy dolog, ami tök nagy segítség abban, hogy megértsünk valamit abból, hogy mi a jó, és mi nem…nah legközelebb tényleg fogok erről is írni, megigérem! Ahogy azt is, hogy most hamarabb lesz új post! :)
