Helló mindenki!!!
Nos véget ért a nyár, és ezzel együtt véget ért a blog nyári szünete. Reeeengeteg dolog történt ezen a nyáron, amik tök jók voltak, amikről írhattam volna. Többször felmerült bennem a gondolat, hogy „legalább erről…” de végül egyikből sem lett bejegyzés. És azt hiszem ez így volt rendjén. Most viszont újult erővel előre.
Az utolsó bejegyzésem május 22.-én volt. Bakker milyen régen…. Nem fogok minden egyes elemét a nyárnak felidézni, de azért valószínűleg a közeljövőben mindig lesz pár gondolat, amivel visszacsatolok. Visszaolvastam, miről írtam. A jövőről. Semmit nem sejtettem, hogy miképp fogok visszatérni, de egyáltalán nem számítottam arra, amik történtek. Azt hiszem az első postban röviden el kell mondanom, mit is keresek én Németországban. Egyik barátom, mikor mondtam neki, hogy ismét kijövök dolgozni, csak ennyit mondott: „Igen izgalmasan alakul az életed. Nem mondhatni, h fordulatoktól mentes” Elgondolkodtam rajta. Ez bizony teljes mértékben igaz. De én ilyen vagyok. Nem szeretek makacsul ragaszkodni 1-1 adott helyhez, szituhoz, hanem meglépem a legoptimálisabb lehetőséget. Valami ilyesmi a lényege a mostani fordulatnak is. A májusi állapot szerint nekem Pécelen volt egy munkahelyem, ahol 2 műszakban dolgoztam. Mellette csináltam a sulit, plusz az egyéb elfoglaltságok, szolgálat, stb. Nem volt egy kihívásokkal teli munka, hogy finoman fogalmazzak, viszont cserébe a munkabér sem verte ki a plafont. Néha inkább az én agyvizem forrt fel, mikor megláttam a hó végi elszámolásaimat. Elképesztő, h mennyi pénzért dolgoztatnak ma nagyon sok embert….:( Eleinte úgy voltam ezzel, hogy sebaj, amíg a suli tart, kibírom, de egyre jobban frusztrált a dolog. Közben a nyári szabadságolások sem pont úgy alakultak, ahogy szerettem volna, és a poharam egyre csak telt. Ekkor jött egy megkeresés bátyámtól, akinek Németországban van gipszkartonozó cége, hogy nem mennék-e ki, mert szüksége van ’jómunkásemberre’(hogy egy örök klasszikust idézzekJ ) Viszont nekem ott a suli, ami ilyen téren most minden felett áll, azt semmiképp nem akarom abbahagyni. Végül kitaláltuk, h akkor hazajárok. Szóval a történet vége az lett, hogy a 2 hetente hétvégén esedékes sulikra mindig hazajövök. Februárra, mikorra végzek a sulival szerintem meg fogom utálni a repülést, amit most még szeretek. Merthogy repülővel járok haza. Hogy meddig leszek kint? A kérdés remek… Amint úgy érzem, eljött az ideje, h hazamenjek, nem fogok tétovázni újabb fordulatán az életemnek! J
Nos rengeteg mindenről kell majd még beszámolnom, de nem lehet mindent egyszerre.;)
Egy dolog azonban nagyon megerősödött bennem az elmúlt időszakban, mégpedig:
Life is hard, but Life is so good! JJJ
