Felállni, és tovább menni. Mostanában sokat gondolkodok ezen. Vannak helyzetek az ember életében, amikor megbotlik. Sokszor csak felpattan, és megy tovább. És vannak esetek, amikor olyat zakózik, hogy lefejeli a talajt. És olyankor valahogy nem olyan könnyű a felállás. Mostanában egyre inkább kezdek rájönni, hogy igazából nem az a lényeg az életemben, hogy mennyire király srác vagyok, mikor minden rendben, és úgy érzem nincs lehetetlen akadály előttem.
Sokkal inkább az, hogy mit kezdek azokkal a szitukkal, amikor földre kerülök. Hogyan gondolkodok ilyenkor magamról? Egy senkinek látom magam, és azt mondom, hogy nah tessék...egy lúzer vagy, és megint elestél?!?! Vagy azt mondom, hogy lehet, hogy elestem, de felállok, és megyek tovább, mert van célom, és van társam a küzdelemben, aki erőt ad! De mi van akkor, ha úgy érzem, nincs már erőm felállni egy adott területen? Az igazi erő itt mutatkozik meg. Mihez kezdek, ha úgy érzem, nem megy. Nos, a legjobb megoldás természetesen Isten. És ezért vagyok hálás Neki. Hogy ő nem csak akkor van velem, és mellettem, amikor minden happy, hanem bizony akkor is, amikor elestem, és úgy érzem, nincs már erőm. Köszönöm Istenem!
Van egy srác, akiről lehet már nagyon sokan hallottatok, vagy láttátok valamelyik videóját. A neve Nick Vujicic-nak hívják. A különleges benne, hogy kezek, és lábak nélkül született. Na ha valaki feladhatta volna már sokszor, akkor ez a srác abszolút. Bele se tudunk képzelni sztem a helyzetébe. És mégis azt mondja, hogy nem adom fel! Isten ad nekem erőt ahhoz, hogy feláljak! Nézzétek meg ezt a videót, és legyen példa előttetek!
Life is hard...but Life is good!!! :)
