Már jó pár napja nem írtam, és meg kell valljam, hiányzott.. Pedig még alig kezdtem el.
Azt hiszem ma este dőlt el bennem végleg, h írni akarok. Még kidolgozás előtt áll, hogy milyen intenzitást fogok tudni vállalni, de írni fogom ezt a blogot. A jellege is kezd körvonalazódni bennem. 1 dologgal vagyok csak bajba,mégpedig az idővel. Nem vagyok épp időmilliomos, és sajnos pont nem affelé haladok, de azt szokták mondani, hogy ami fontos az embernek, arra szakít időt. Én ezzel egyetértek teljes mértékben, szal nem lesz kifogásom. Azért is írom le, hogy ha netán eltunyulnék nagyon, akkor nyugodtan a fejemhez vághassátok, h mi volt a cél. :)
Tömören 1-2 dolog. Korábbi postban írtam arról, hogy hamarosan változások állnak be a szakmai életemben. Nos, eljött az ideje, h beszámoljak erről. Hosszas keresgélés, és agyalások után úgy döntöttem, hogy belemászok a CNC technológia rejtelmeibe. Szóval ki kell tanulnom a szakmát. Ééééés...elindult a suli! Jeeee!. Izgalmas kihívás, egyelőre tetszik minden, sőt történt néhány 'fura' dolog. De valójában csak Isten dolgozik a háttérben. Az egyik legjobb, hogy kaptam a sulitól full ingyen egy 1 éves angol nyelvtanfolyamot!!! Szal március végétől tovább fejlesztem ezt a területet is. A jelenről annyit, hogy gőzerővel dolgozok a nyári Impact Now technikai előkészületein. Hatalmas feladat, irgalmatlan mennyiségű dolgokra kell gondolni, és iszonyat felelősség. De élvezem. Az egyetlen negatívum a jelenben, h fáj a lábam. A minap próbálgattam itthon a táncot, amiről írtam, és sikeresen meghúztam a comb izmom(bemelegítés nélkül soha ne kezdjetek intenzív mozgásba!!!). A necc az egészben, hogy eddig 2 próbára tudtam lemenni, most hétvégén lesz még 2, és következő héten fellépés!!! Lényeg, h kicsit izgalmas lesz így, de remélem menni fog.
Amiről ma szeretném, ha gondolkodnátok, az egy számomra fantasztikus cselekedet kapcsán fogalmazódott meg bennem. És előre is bocsi azoktól, akik nem keresztényként olvassátok, remélem érteni fogjátok ti is a lényeget. Történt a minap, h egyik este kb 11 körül ráírtam egyik lány ismerősömre x okból, és mondja, h épp fest. Nah mondom mit? Mondja, h a szobáját. És h h ilyen későn. Az hagyján, hogy későn. Kiderült, hogy másnap ment hozzájuk a barátja. Első látogatás. És előző este kitalálta a lány, hogy neki nem tetszik ez a szoba, régóta ki kellett volna festeni...és nem akart ilyen szobát mutatni a barátjának, ezért este 7 órakor lány létére nekiállt, hogy átfesse a szobát, amit másnap már a barátjának megmutathat. Engem ez szétcsapott. Hallottam már olyanról, hogy csili-vilire takarították a házat, meg h főzés-sütés,stb...de ilyet, hogy kifessen ő ezért!! Még nem hallottam ilyet. És elgondolkoztam. Én várok-e így valamit? Elsősorban mint keresztény...várom-e, hogy Jézus visszajöjjön. Első válasz...természetesen igen! De akkor miért van rumli az életemben. Miért vannak szennyesek dobálva a sarkokba, miért van összefirkálva a falam, miért csak száraz kenyérrel tudom megkínálni??? És ha szétnézek magam, és magunk körül...akkor sajnos néha ezt látom. És bár néha kimossuk a szennyest, és tiszta lesz...de felvesszük, és koszos lesz újra, amit megint csak bedobunk a sarokba. Vagy épp mikor a tehetségemmel, amit tőle kaptam készíthetnék neki valami finomat, akkor megelégszek azzal, hogy a szikkadt kenyérre kenek egy kis vajat. Miért van ez?? Nem várom Jézust? De igen. Valóban várom...csak épp hozzászoktam, hogy egy romos házban élek. De tudod kedves barátom -és itt mondom magamnak is- nem asszerint fogja magát érezni Jézus a szobámban, hogy milyen a ház...hanem, hogy amit nekem adott terület, az milyen?! És tudod az én szívemben az a vágy él, hogy egy tiszta, szép, igényes szobában, finom csokis muffint majszolhassak vele!!! Remélem, hogy értettétek a lényeget a sok metafórában. Nem akarom sokáig ragozni. Ő hamarosan megérkezik. Te rendet raktál a szobádban, és méltóképpen várod Őt??? Tedd meg...és örömöd leled a rendben, és Ő örömét leli majd a vendégszeretetedben!
Szép estét nektek!
Life is hard...but Life is good! ;)
