Őszinte leszek, nem igazán kedvelem az olyan napokat, amikor valamit kitüntetett figyelemmel ünneplünk. Miért csak akkor, és máskor miért nem, miért úgy, stb. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jönnek fel bennem. Ilyenek az anyák napja, valentin nap, és igen, ilyen a nőnap is. Mégis megünneplem én is ezeket, mégpedig azért, mert igenis ünnepelni jó! És igen, ezek az apropók alanyai megérdemlik az ünneplést!
Kedves nők! Szeretném kifejezni őszinte hálámat, és örömömet azért, hogy vagytok. És azért amilyenek vagytok. Néha persze lehetnétek egyszerűbbek, de még így is azt mondom, hogy hála értetek. Kérésem is van! ;) Maradjatok meg nekünk férfiaknak! Az ige azt mondja, hogy “a nő a férfiért van…” Jó, ha ezt mindannyian megértjük. Mi férfiak nők nélkül bizony lényegesen kevesebbek lennénk és a nőknek köszönhetjük, hogy az életünk ki tud teljesedni. És igen, ezt élvezzük, és köszönjük! Ragozhatnám, csavarhatnám még jobbra-balra, de a lényeg benne van ebben a rövid mondatban is:
Köszönöm, hogy vagytok!