Az elmúlt hetem/heteim elég érdekesen alakultak. Volt benne nagyon sok pozitív dolog, sok remek óra, kapcsolat, bizonyság, remek beszélgetések, lett munkám, aztán mégsem olyan jó, pár csalódás, kudarc. Olyan kicsit zűrzavarosnak tűnt ez az egész. Régebben ’hozzászoktam’, hogy egy kiegyensúlyozott életem van, végeztem a munkám, éltem az életem, megvoltak a fix kapcsolataim, stb. Olyan irányba haladtam, amire az emberek általánosságban azt szokták mondani: sikeres. És mostanában meg jó néhány dolog nehezen akart abba az irányba haladni...bár vannak fix irányok nyilván az életemben. Sok kis lépésről kiderült számomra, hogy valójában kisebb szakadékok átugrását jelentik. Miért volt ez? Miért van, hogy egyszer jól alakulnak a dolgok, aztán jön valami ami bezavar. Nem úgy van, hogyha Isten útján járok, akkor Ő segít, és sínen lesznek a dolgaim?! :O Nah az elmúlt hetekben volt minden..siker, és kudarc. És gondolkoztam, hogy mi a csudát rontottam el, mert nem akarok letérni a számomra kijelölt útról. Kaptam visszajelzéseket emberektől, miszerint „ettől több van benned”. Mi a siker? Az, ha emberek sikeresnek látnak? És elgondolkoztam...vajon rossz, amit csinálok? Miért haladok erre, ha egyszer nehéz???
Múlt héten feltett egy egyszerű kérdést a pásztorom a gyülekezetben: „Ha tudta Jézus, hogy keresztre feszítik, miért ment Jeruzsálembe???” A kérdés remek. És a válasz azt hiszem egyszerű, és a világtörténelem egyik legmagasztosabb tette volt...mert tudta, hogy így válhat Ő a győztessé az útján! Ha nem ment volna, lehet, hogy királlyá koronázták volna. Egy sikeres, bölcs, Isten embere, prófétája lett volna, olyan ember, akire a nép várt, és felnézett volna. Nem tudhatjuk, de elég valószínű. Ehelyett elindult egy olyan úton, ahol voltak sikeres bevonulások, volt benne asztalborogatás, és bosszúság, volt benne csalódás, hogy egyik szeretett tanítványa elárulja, sok-sok fájdalom, és végül egy kereszthalál. Nem épp egy dicsőséges, és sikeres döntés volt emberi szemmel nézve. De egy nagyon fontos különbség volt a keresztfán. Jézus nem azt mondta a végén, hogy ’jajj nekem’, hanem kimondta azt a szót, amiért Jeruzsálembe ment: „ELVÉGEZTETETT!” Nos mindaz a sok minden azért történt, hogy elvégezze a munkát a mi üdvösségünkért. Céllal ment, és elvégezte. De ő nemcsak meghalt, hanem feltámadása által bizoyítékot, és bizonyságot is adott arról egyszer, s mindenkorra arról, hogy Ő AZ ÚR!!! Most ezt ünnepeljük! :))))
És ahogy ezen gondolkoztam, rájöttem, hogy nem számít, hogy emberek mit mondanak, mit látnak...tudom, hogy Isten elkészített nekem egy utat, amin járok. Ez az út céllal lett megalkotva. És a feladatom egyszerű: végig menni rajta. A célom pedig nem más, minthogy a végén én is azt mondhassam: Elvégeztem!
Life is hard..but Life is good!! :))
