Néhány héttel ezelőtt egy kiírás jelent meg fészen, miszerint egy remek hétvége vár ránk Március 11-13 között Kiskőrösön. Korábban is tetszett már az a szóhasználat, hogy „ferge-teges”, így eshetett meg az, hogy Evyvel szinte egyszerre írtuk ki mindketten ugyanezen szavakkal. És belül pedig bíztam benne, hogy valóban fergeteges hétvége lesz, hiszen a korábbi 2 kőrösi ifitali amin részt vehettem, szintén topkategóriások voltak számomra.
Így érkezett el a péntek du. amikor is pár nagyon jóarc fiatallal elindultunk, hogy belakjuk BKK megye arany háromszögét. Megérkeztünk, gyors memóriafrissítő táncpróba után hangbeállás,stb, majd egyszer csak szólnak, hogy akkor kezdünk. Mégpedig a tánccal. Annyi időm sem volt, hogy végig gondoljam a mozdulatokat, csak egy gyors „Istenem add, hogy sikerüljön, és ne rontsam el”-re volt időm, és már indult is a zene.
Nade kanyarodjunk kicsit vissza, hogy is jut el egy magam fajta oda, hogy színpadra álljon egy elég komoly hiphop tánccal? Kb 2 hónapja lehetett, hogy egy barátommal beszélgettem, és mondja, hogy milyen remek táncot fognak táncolni az ifitalin. Szó szót követett, a végére valahogy oda jutottunk, hogy mi lenne, ha táncolnék benne? Nos, rólam annyit azért érdemes tudni, hogy világ életemben abszolút meg voltam győződve arról, hogy totálisan botlábú vagyok. Akár esküvőn, akár szórakozóhelyen bárhol táncolni kellett volna, mindig kifaroltam előle, mondván, hogy köszi, nekem ez nem megy... A bécsi keringőig is kb 2 éve sikerült eljutnom egy szalagavató apropóján. :D Szal 1 szó mint száz, elképzelhetetlen volt számomra, hogy én is képes lennék táncolni. De úgy voltam vele, hogy mind miattuk, akik szívesen látnak, mind magam miatt miért ne mennék bele egy kis mókába. Feltételnek kikötöttem, hogyha úgy látom, nem megy, kiszállok. Aztán elérkezett az első próba ideje, és próbáltam leutánozni a mozdulatokat amiket Hédi mutatott, és hát mivel szép lassan csináltuk, nagyjából ment is(az persze egy külön történet volt, mikor zenét beraktuk először....:)) ) És emlékszem, mikor vonatoztam haza, és gondolkoztam. ennek már a fele sem tréfa...de nézzük csak. Tulajdonképpen lépegetni tudok. Ugrálni tudok. A karomat mozgatni tudom. És ha mindezt egy zene ütemére csinálom helyes sorrendben, végülis szinte már táncolok is. Namármost ha egyszer Isten ezeket a képességeket ideadta nekem, akkor miért hagynám parlagon? Lássuk, mit tudunk kihozni ebből az egészből?! Tudjátok ez olyan, mint ami a bibliában van, amikor tálentumokat osztogat a gazda. Ha én eleve elkönyvelem magamban, hogy képtelen vagyok rá, és elásom a képességemet(őstehetségnek azért nem titulálnám magam...:)) ) akkor mit tudok felmutatni ezen a területen az ajándékozómnak? Lényeg a lényeg, hogy belevágtam a fejszém, és sikerült egy kis táncos produkciót összerakni. Hogy mi a cél? A cél az, hogy minél több emberhez el lehessen juttatni valamilyen formában az evangéliumot. Ezt mondta nekünk Jézus. Azt mondja másik helyen, hogyha kell, áron is megvegyétek az alkalmat. Nos ennek az ára számomra az volt, hogy gátlásaimat levetkőzzem, megfeszítsem magam, és kilépjek a saját kis korlátaimból. Ugyanis máris elindult a következő project, amivel még direktebben fogunk tudni kimozdulni az emberek irányába.
Szóval ott voltunk, és azzal, hogy felfutottunk a színpadra, kezdetét vette a Kőrösi ifitali 2011! Ennyit a táncról. A következő postban pedig kifejtem, hogy milyen személyes benyomásokat, impulzusokat kaptam a hétvégén.
