“Nagyon kíváncsi vagyok, milyen végkövetkeztetésre jutsz!” Ezt az üzenetet kaptam a minap. Valahogy egyértelmű volt számomra, hogy ezzel az egy mondattal a blog mostani témájára utal a küldő. Elgondolkodtam. Lehet jutni egyáltalán végkövetkeztetésre? Gyanús, hogy nem. Hisz oly sok minden van, ami alapján valamire azt mondhatjuk, hogy ez jó, helyes. Hol van akkor az igazság?
Mikor ezen gondolkodtam, visszaolvastam néhány postot, hogy mikről esett már szó, mik azok, amik kimaradtak, de szívesen írnék róla. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon sok minden van. Annyi, hogy még ami bennem van, azt sem tudom majd mindenestől átadni. És talán nem is kell. Miért mondom ezt? Mert úgy, ahogy én is, és mások is, így ti is fel tudjátok mérni, meg tudjátok ítélni, hogy mi a jó, helyes. Nem attól lesz az valami, hogy én, vagy más azt mondja, hogy így lehet, úgy meg nem. Hanem attól, hogy elég bátor vagy ahhoz, hogy mindent, de tényleg mindent félretéve el kezd kutatni, és keresni a te számodra elkészített igazságot! MIért kell ehhez bátorság? Legyünk egy kicsit radikálisan őszinték magunkhoz. Meglehetősen sok kép alakult ki bennünk. Sok olyan, amit a jelen korszellem, a kultúra, a barátok, a média, a szüleink, az egyházunk, a tanítások, stb alakított ki bennünk. Tudjuk, hogy mi az, ami Nekem, mint egyénnek, és Neked, mint egyénnek az életére szóló terv? Én sokáig azt gondoltam, hogy tudom. Mindez azért volt, mert egyszerűbb volt a felsoroltak közül valamelyik mögé beállni, és aszerint gondolkodni. De nem tudtam, hogy mi az, ami ezek közül az enyém….vagy talán egy egészen új??? :O Mikor ennek először teret adtam, akkor indult el az a folyamat, aminek az eredménye lett ez a kis sorozat. De ehhez először magamnak kellett átmenjek rajta.
Kedves barátom! Ha téged is foglalkoztat a téma, kezd el keresni a te tervedet. Azt amit Neked készítettek!
Gondolom nem mondok vele meglepőt, ha azt mondom, hogy ez a terv jó, hisz Isten készítette el számodra. Egy első lépés azonban elengedhetetlen. Legyél bátor elengedni az elképzeléseidet, mindenestől félretenni, és utat, és teret adni annak, hogy Isten megmutassa az Ő tervét a Te életedre. Ehhez bátorság kell. Tudom, mert átmentem ezen a folyamaton.
Hogy mi a végső konklúzióm?
Nem mondom el! :P
Nem azért, mert irígy vagyok, hanem mert az az én személyes konklúzióm lenne, és nem akarlak befolyásolni. Sok mindenről írtam, reményem szerint ezek építettek benneteket. Azt gondolom, hogy egy fiatalnak, ha jól akarja megélni nem csak fiatalként, hanem egész életében a párkapcsolat területét, akkor elengedhetetlen, hogy aktívan foglalkozzon a témával. Így tudjuk megtanulni, hogy mik azok amik előbbre visznek, és mik azok, amiket jobb, ha elkerülünk. Esélyes, hogy fogok még írni a témában, de bátorítani szeretnélek, hogy keresd a saját utadat, hiszen azt csak Te találhatod meg!
Hogy mi a végső konklúzióm?
Majd ha egyszer összeáll, elmondom! ;)
